Ivóvízhálózatok biztonságával foglalkozó előadásaikkal több díjat is nyertek a vízügyi szimpóziumon – interjú Wéber Richárddal és Déllei Ákossal

Idén is kiemelkedő helyezést ért el kollégánk, illetve hallgatónk a víz- és szennyvíztechnikai Dulovics Junior Szimpózium nyertesei között. Tavalyi közönségdíjasunk, Wéber Richárd, a Hidrodinamikai Rendszerek Tanszék tudományos segédmunkatársa a Hálózathidraulika szekció legjobb előadását tartotta, a szimpózium legjobb előadásáért járó fődíjat pedig Déllei Ákos, a kar mesterszakos gépészmérnök hallgatója nyerte el. Így idén Ákos vehetett részt a nemzetközi vízügyi szervezet, az IWA ifjúsági konferencián a MaSzeSz delegáltjaként.

Mit gondoltok, miért emelték ki a többi 14 induló közül a munkáitokat?

Déllei Ákos: A kutatási témában, amiben dolgoztunk, jó potenciált láttunk mi is, illetve az előadásaink, az előadásdiáinkat rendkívül szemléletesen építettük fel. Szerettük volna úgy előadni, hogy egyértelmű legyen, mi a célunk. Az előadást is sokszor gyakoroltuk, igyekeztünk beleférni a megadott tizenöt percbe.

Déllei Ákos

Miről szóltak a kutatásaitok?

Déllei Ákos: A kutatásunk arról szólt, hogy az ivóvízhálózatok sok helyen kapacitáshiánnyal küzdenek. Ha van egy nagyobb lakópark, gyakran nem megfelelő a nyomás, a felsőbb szinteken nem folyik már megfelelő mennyiségű víz a csapból. Ha a tűzoltók kivonulnak, ők meg nem tudnak megfelelően oltani, hiszen nem tudnak elegendő vizet vételezni a tűzcsapokból, és nem tudják hatékonyan eloltani a tüzet.

A munkánk fő fókusza az volt, hogy ezeket a helyzeteket megakadályozzuk, egy olyan módszerrel, amit csak egyszer kell megvalósítanunk, és utána nem igényel több energiabefektetést a rendszerben. A lényege, hogy az ivóvízhálózatainkat úgy tudjuk megerősíteni, vagy ezeket a kapacitáshiányokat leküzdeni, hogy két csomópont közé egy új szakaszt beépítünk. Létrehoztunk egy algoritmust, amely segítségével könnyen megtalálható, hova kell új szakaszt beépíteni a nyomásingadozások elkerülése végett. Sikerült nagy hálózatok (pl. Sopron belvárosa) esetén is vizsgálnunk a módszert. Akár Budapest-méretű hálózatoknál is napokon belül kiderülne, hova kell új csőszakaszt húzni.

Wéber Richárd: Amiről én beszéltem, kicsit eltérő. Amit bemutattam, az ivóvízhálózatok sebezhetőségéről szól. Ha történik egy véletlen csőtörés a hálózatban, a fogyasztók mekkora része esik ki. Egy modellből sikerült kimutatnunk matematikai módszerrel azt a jelenséget, hogy egy-egy csőtörésnek szélsőséges hatásai lehetnek, nagy hatása lehet a hálózatra. Sikerült a modellből matematikai módszerrel kimutatnunk. Ettől fogva viszont tervezhető, ellenőrizhető, mennyire szélsőséges a hatása.

Tavalyhoz képest az az újdonság, hogy a modellbe sikerült beépítenünk azt is, hogy a csőhálózat anyagának (ami lehet acél, KPE, azaz kemény polietilén, és azbesztcement) törési statisztikáit sikerült bevinnünk a módszerbe. Ezen kívül a soproni, illetve a szakirodalomban ismert fiktív hálózatoknál meg tudtuk vizsgálni a modellt, és azokra is alkalmazható.

Miért választottátok a BME Gépészmérnöki Karának gépészmérnöki képzését?

Déllei Ákos: Egészen a gimnázium 12. osztályáig nem tudtam, mivel szeretnék foglalkozni. A matematika és a fizika volt, ami a legegyszerűbb volt számomra. A fizika ment a legjobban, viszont a piacon szűkek a munkalehetőségek a végzett fizikusok számára. Emiatt mindenképpen egy mérnöki képzésen gondolkodtam. A Műegyetem a legrégebbi és legnagyobb presztízsű műszaki egyetem Magyarországon, ezért ide felvételiztem.

Az építészmérnökit kizártam a rengeteg rajz miatt, a villamosmérnöki és a gépészmérnöki között vacilláltam, utóbbi mellett azért tettem le a voksot, mert nagyon sokféle tudományterületbe kóstolhatunk bele a gépészeti tárgyakon kívül. Az első tárgy, amit nagyon élveztem, az áramlástan volt, azzal például szabadidőmben is foglalkoztam.

Mi a legnagyobb kihívás az ivóvízhálózatokkal kapcsolatban?

Wéber Richárd: Magyarországon a hálózatba betáplált, tisztított, klórozott ivóvíz nagyjából 1/3-a a csőhálózaton belül elszivárog, mielőtt a fogyasztóhoz jutna. Prágában ezt nagyjából 18%-ról 12%-ra, Szingapúrban 2%-ra csökkentették le.

Milyen szakmai terveitek vannak?

Déllei Ákos: Én nem tudtam még eldönteni, hogy a mesterképzés után belevágnék-e a doktori képzésbe, vagy nem. Azt sem vetem el, hogy az iparban folytassam a munkámat. A diplomaterv befejezéséig még egy évem van.

Wéber Richárd: Ilyenkor már biztosan tudni fogod, mert lejárt a jelentkezési határidő.

[mindenki nevet]

Én végeztem a doktori képzésben, maradtam főállásban a tanszéken, a disszertációmat kell már „csak” megvédenem. Az ivóvízhálózatokkal kapcsolatban szeretnék annyi embert összegyűjteni, hogy egy ivóvízhálózatokkal foglalkozó csoport tudjon megalakulni a tanszéken.

A hemodinamikába (véráramlástan) is belekóstoltam, amellyel kapcsolatban már létezik egy csoport a tanszéken, amelyben hasonló témákat viszek abban a csoportban is, mert érdekes kihívásnak tartom.

Ákos, milyen visszajelzések voltak a IWP WYA konferencián?

Déllei Ákos: Technikai és szervezési okok miatt nem tudtam teljesen kifejteni mindent, de láttam nagyon érdekes előadásokat a konferencián, és a végén is kaptunk kérdéseket.

Richárd, te egy lázbérci nyaralást nyertél. Hogyan tervezed tölteni?

Wéber Richárd: Terveim a vírushelyzet miatt már nincsenek kirándulás, nyaralás terén. Amikor viszont lehetőség nyílik rá, és megkeresnek, egy hétvégét eltöltünk Lázbércen a feleségemmel.

 

A tavalyi, 2020. évi szimpóziumon Wéber Richárd a közönségdíjat nyerte el, akkor is interjúztunk vele és a verseny szintén karunkról érkező különdíjasával, Huzsvár Tamással. Az interjú elérhető itt.

Benesóczky László