Érteni a kiindulási kihívást - interjú Dr. Huzsvár Tamással

Huzsvár Tamás nemcsak egyetemi tanulmányait végezte a BME Gépészmérnöki Karán, hanem nálunk is doktorált. Jelenleg a DHI mérnöke. Vele interjúztunk.

Miért választottad a BME Gépészmérnöki Karának gépészmérnöki alapszakát?

 Annak idején nagyapám példáját követve választottam a gépészmérnöki hivatást. Ezt volt szerencsém megalapozni egy középszintű, gépésztechnikusi végzettséggel is. Technikusi éveim alatt számos alkalommal volt lehetőségem olyan nagyszerű oktatók előadásait – akár online videók formájában, akár személyesen – megtekintenem, nyílt napok és a Kutatók Éjszakája alkalmával, mint Dr. Stépán Gábor vagy Dr. Vad János. Amikor láttam, hogy egy BME-n végzett gépészmérnök gyakorlatilag a „hardcore” áramlástantól, a forgalmi dugókig mindennel foglalkozhat, akkor megértettem, a BME nem csupán egy végzettséget, hanem egy széles szakmai perspektívát is biztosít a hallgató számára, ahol csak látszólag önnön kitartása szab határt az elérhető lehetőségeknek.

Miért döntöttél úgy, hogy a doktori képzésben is folytatod tanulmányaidat?

Hatalmas szerencsém volt. A Hidrodinamikai rendszerek tanszéken egy hihetetlenül támogató légkörbe kerültem, Dr. Hős Csabában valódi mentorra, míg Dr. Wéber Richárdban nagyszerű munkatársra és igaz barátra leltem.

De igazából a tanszék minden kollégáját ki tudnám emelni, mert mindannyian támogattak az utamon.  Az egész folyamat három tudományos diákköri dolgozat elkészítésével kezdődött, amelyek mindegyikével sikerült TDK és OTDK helyezést is elérnem. Így, ha csak egy nagyon kicsit is, de betekintést nyerhettem, hogy milyen is kutatási tevékenységet végezni. Mindezek mellett pedig, a Hidrodinamikai Rendszerek Tanszék részéről hatalmas bizalmat kaptam és már MSc hallgató koromban is volt lehetőségem hallgatói konzultációkat tartani és egyéb oktatási tevékenységet végezni, amely számomra hihetetlenül stimuláló volt és nagyon-nagyon élveztem.

Ezek mellett még megértettem, hogy az ember a doktori képzés során nem csupán kutatási és oktatási tevékenységekkel, de valódi szakmai kihívásokkal is tud foglalkozni az ipari projektek keretében, így a döntést ezt követően nem volt nehéz meghoznom. Csupán arra kellett törekednem, hogy a doktori képzéshez való bejutási küszöböt sikerüljön abszolválnom. Így utólag visszatekintve számomra hihetetlenül megérte a doktori képzés elvégzése, mert bár az egyetemen nem maradtam itt, de például mostani főnökömet és mentoromat, Dr. Nagy Zsuzsannát is a doktori képzés alatt, egy konferencián ismertem meg.

Mi volt a három legjobb dolog, amivel a GPK képzése alatt gazdagodtál?

Alapvetően óriási kihívás csupán három dolgot ki emelni, de talán elsőként azt emelném ki, amelynek jelentőségét talán a legkésőbb értettem meg. Ez pedig a kiváló oktatók által átadott mély elméleti alaptudás, amelyet az ember a sok nehéz vizsga után akarva-akaratlanul elsajátít és amely lehetővé teszi egy-egy műszaki probléma egy szerű fizikai alapokra történő visszavezetését. A szemem előtt történt meg a váltás az iparban, most már "nem kunszt", ha az ember tud programozni, vagy egy-két akár komplexebb szimulációs szoftvert használni, de az, ha érti a fizikai modelleket, amelyet a numerikus megoldók használnak és átlátja, hogy mi is a kiindulási kihívás, az mérnöknapokban mérhető idő és pénz megtakarítását teszi lehetővé a projektek során.

A második hatalmas ajándék, amelyet kaptam, az a valódi mentorálás. Volt lehetőségem nem csupán passzívan, az órák alapján tanulnom, hanem már az első évtől közvetlenül, egy oktató irányítása és elvárásai mentén volt lehetőség projektfeladatok végrehajtására, amelyek egyfelől sok munkát igényelnek, de végtelenül izgalmasak és megtanítják az embert az ipari működés alapjaira. Végül, harmadjára pedig a BME korszerű és magas szintű képzési színvonalát emelném ki. Gyakorlatilag bárhová is sodor az élet, akár amerikai, akár nyugat-európai kollégákkal beszélgetek, a legkevésbé sem érzem, hogy ők magasabb színvonalú képzésben részesültek volna. Sőt, szerintem a Folyamattechnika alapképzési és Áramlástechnika mesterképzési szakirány hihetetlenül jól felépített, aránylag szűk területre koncentrál, amely komoly előnyöket tud jelenti még egy nagy cég keretein belül is.

Milyen további terveid vannak?

Alapvetően borzasztóan élvezem a munkám, hiszen gyakorlatilag Albániától, Nyugat-Európa átellenes széléig van lehetőségem ivóvízhálózatok hatékonyságnöveléséhez, vagy más összetett áramlástani szimulációkhoz kapcsolódó problémákat vizsgálnom, amely nagyon lelkesítő. Nagyon szeretnék további tapasztalatokat és főként tudást gyűjteni a világ minden tájáról és így fejlődni. Ami talán leginkább hiányzik számomra az az oktatás, nagyon szeretnék egyszer visszatérni akár csak óraadóként, ha erre adódna lehetőség.

Benesóczky László

Az interjú első közlése a GPK Alumni Hírlevél 2025 januári számában jelent meg.