Úgy felpörgette a BME, hogy a munkába állás már pihenésnek hatott - interjú Takács Dénessel

Az augusztus 20-i állami ünnepen Magyar Arany Érdemkereszt elismerésben részesült Takács Dénes, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Gépészmérnöki Kar (GPK) Műszaki Mechanika Tanszékének egyetemi docense.

Hogyan fogadta a hírt, hogy Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetéssel ismerték el a munkáját?

Váratlanul ért, nem is tudtam, hogy felterjesztett Insperger Tamás tanszékvezető úr. Jólesett az elismerés, főleg, mert az idei évben eltörtem mind a két csuklómat korcsolyázás közben és ez némi kényszerpihenőre kényszerített. Ezúton is köszönöm a kollégáknak, hogy helyettem is húzták az istrángot, amit én jó pár hétig nem tudtam megtenni két törött kézzel.

Takács Dénes egyetemi docens, Varga-Bajusz Veronika a Kulturális és Innovációs Minisztérium felsőoktatásért, szak- és felnőttképzésért, fiatalokért felelős államtitkára (balra), Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter (jobbra)

A gyerekkorában és a pályaválasztás évei idején is érdekelte már a műszaki, természettudományos látásmód?

Persze, nagyon korán. Már gyermekkoromban is sokat szereltem gépésztechnikus édesapámmal. Építettünk például gokartot is, amelynek a talán kevéssé elegáns műszaki megoldásain lehet, hogy egy-két GPK-s oktató felszisszenne. De csak nyolcadikos voltam amikor elkészült, és még ma is működőképes. Ma már természetesen nem én, hanem a fiam használja. A gyermekkorban szerzett gyakorlati tapasztalatok egyébként ma is hatással vannak kutatói munkámra. Az általam témavezetett doktoranduszokkal minden elméleti eredményünket igyekszünk kísérleti úton is igazolni. Ehhez sokszor építünk valami laboreszközt. Mindezt a 3D nyomtatás elterjedése nagyon megreformálta az utóbbi évtizedben.

Egyébként Enyingen töltöttem gyerekkoromat, ahol egy prosperáló állami gazdaság volt, amely munkalehetőséget teremtett az enyingiek többségének. Emiatt egy jó színvonalú általános iskolája is volt a városnak, kiváló, meghatározó tanárokkal. A középiskolát már az alapján választottam, hogy honnan lehet nagyobb eséllyel felvételt nyerni a BME Gépészmérnöki Karára. Talán furcsán hangzik, de ez a cél már hetedikes koromban megszületett. Így a középiskolát a székesfehérvári Gróf Széchenyi István Műszaki Szakközépiskolában végeztem világbanki gépész osztályban. A felvételi pontszámom meg a tanulmányaim alapján az iskola informatikaosztályába is bekerülhettem volna, de én gépész szerettem volna lenni. Mivel gépészeti szakmai versenyeken dobogós helyezéseket értem el, a Műegyetemre felvételimentességgel kerültem be, ahol szintén a gépészetet választottam. Hallgató koromból arra emlékszem, hogy az első három évben nem jártam semmilyen buliba. Lehetett a SLIP-en Ganxsta Zolee  vagy Zanzibár, én inkább a másnapi fémtechnológia zh-ra tanultam. Úgy fölpörgetett a BME, hogy úgy érzem, nyugdíjig eltart. Mint a BME-s közmondás tartja, a munkába állás már pihenésnek hatott.

2005-ben végeztem gépészmérnökként a BME Gépészmérnöki Karán, és utána doktoranduszként folytattam a tanulmányaimat a Műszaki Mechanikai Tanszéken, ahol 2011-ben szereztem fokozatot. Egy-két kihagyhatatlan ipari munka okozott némi csúszást a képzésemben.

 

Takács Dénes egyetemi docens

Mit tanácsol a hallgatóknak, miért válasszák a BME GPK gépészmérnöki szakát?

Nagyon hirtelen lettem öreg, gyorsan váltják egymást a generációk... Sokszor nehéz megtalálni a közös hangot a fiatalokkal. Azért próbálom a hallgatóimnak szemlélteni, milyen érdekes problémákkal lehet foglalkozni a gépész szakmán belül. Sokszor idézem Kármán mondását, hogy a tudós leírja azt, ami van, a mérnök megalkotja azt, ami sohasem volt. Tehát akad itt sok újdonság, izgalmas feladat.

 Mivel foglalkozik szabadidejében?

Gyerekneveléssel, ha nagyon ráérek, filmeket nézek. A legfelkapottabb külföldi filmeket többnyire megnézem, de a magyar filmfelhozatalt próbálom leginkább követni. Megnézem az összes nagy hatású alkotást, akár a felzaklatóbbakat is (Csak a szél, Genezis). Természetesen a könnyedebbek sem maradnak ki, mint például a Liza, a rókatündér… A Van valami furcsa és megmagyarázhatlan talán az abszolút kedvencem. Filmes podcasteket is hallgatok.

Milyen további tervei vannak?

A jelenlegi generáció megszólításában, motiválásában mindenképpen szeretnék fejlődni. A nemzetközi kooperációban és pályázati fronton is lenne hova javulni. Családilag pedig nagy tervünk, hogy egyszer biciklivel körbetekerjük a Balatont a gyerekekkel közösen.

 

Benesóczky László