BME GPK a 35. OTDK-n - Ökölógiai lábnyom csökkentésére szolgáló eljárást dolgozott ki a géptervezéssel foglalkozó hallgató

Bíró Tamás

Géptervezőként anyagvizsgálati, gyártástechnológiai, sőt, villamos tervezési kérdésekben is el kellett mélyülnie Bíró Tamásnak, aki a 35. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Győrben megrendezett Műszaki Szekciójának Géptervezés 2. tagozatának az első helyezését, illetve a Jankovits Engineering Kft. ösztöndíját hozta el. Bíró Tamás konzulense Renkó József, az Anyagtudomány és Techológia Tanszék doktorandusza volt.

Miért pont ezt a kutatási területet választottad?

Tulajdonképpen a véletlen hozta. Mindig is egy gyakorlatias beállítottságú ember voltam, így korábban, az egyetem előtt is volt néhány saját, műszaki jellegű projektem, terveztem és építettem hangfalat, de elektroncsöves hangfrekvenciás erősítőt is. Ezek egyben hobbiként és a szakmai fejlődésem motorjaként is szolgáltak. Az egyetemen szerzett ismeretekkel azonban lehetőségem volt ezt a tevékenységemet új színvonalra emelni. Ezt a projektemet is (ahogyan a korábbiakat) egy gyakorlati probléma hívta életre: hogyan tudnám megjavítani egy barkácsfúrógép meghibásodott akkumulátorát költséghatékony módon? Az akkumulátort alkotó cellák cseréjével, amiket ponthegesztett kötésekkel, nikkel szalagok közvetítésével erősítenek össze. Így eldöntöttem, hogy tervezek és építek egy ponthegesztő berendezést, amivel ezt meg tudom valósítani.

Témavezetőmmel, Renkó Józseffel, az Anyagtudomány és Technológia Tanszék doktoranduszával való ismeretségem már korábbi időszakra nyúlik vissza. Amikor meséltem neki az ötletemről, fölvetődött, hogy ezt akár egy kutatási projekt keretében is megvalósíthatnám, nevezve a 2019-es intézményi TDK-ra.  (Renkó József Solti Kálmán, a QForm Olympiad nyertesének is témavezetője volt, velük, és a szintén konzulens Nyulász Pál nyugalmazott adjunktussal készült interjúnkat itt olvashatják).

Kérlek, fejtsd ki pár mondatban a kutatásod lényegét!

Kutatásom lényege egy hobbi célokra, elsősorban akkumulátorcellák összekötésére használható ponthegesztő berendezés tervezése és megépítése volt. Az irodalomkutatást a konstrukciós munka követte. A hegesztőáram biztosítására egy meghibásodott mikrohullámú sütő transzformátorát használtam fel, a készülék burkolatának lemezanyagaként egy hűtőgép burkolata szolgált és a további beépítésre került alkatrészek zöme is újrahasznosításból származó építőelemei a gépnek. A hegesztési idő és áramerősség beállításának megvalósítására egy vezérlőáramkört terveztem. A gép megépítését is saját magam végeztem otthoni műhelykörülmények között, ugyanakkor ezzel még nem ért véget a munkám. A géppel hegesztett lemez próbatesteket nyíró-szakító vizsgálatnak vetettem alá, majd akkumulátorcellákon is végeztem hegesztéseket, a kötésminőségek kvalitatív értékelése céljából. A hegesztővel megjavított berendezések ökológiai lábnyoma jelentősen csökkenthető. Kutatásommal a fenntarthatóság mérnöki szemléletben való érvényesülésének fontosságára szeretném felhívni a figyelmet.

Milyen kihívások voltak a munkád során?

A legnagyobb kihívást az interdiszciplinaritás jelentette. A munkám megszületésekor géptervezői specializáción voltam, ugyanakkor el kellett mélyülnöm a villamos tervezés, a gyártástechnológia, a hegesztéstechnológia és az anyagvizsgálat területeiben is.

Szerinted mi volt az, ami kiemelte a kutatásodat a többi közül?

Ez több okra is visszavezethető. Egyrészt egy olyan témát választottam, amelynek keretében egy kézzelfogható, gyakorlatban is használható ponthegesztő készült el. Teljes tervezési és gyártási dokumentációt mellékeltem a dolgozatomhoz, amely alapján reprodukálható a munkám. Másrészről ezt úgy valósítottam meg, hogy a fenntarthatóság szemléletével ötvöztem a tervezés folyamatát. Napjainkban ez joggal népszerű és fontos téma, szükséges a mérnöki gyakorlatban is dolgozni ezzel. Harmadrészt a már említett interdiszciplinaritás miatt rengeteget dolgoztam vele, a belefektetett munka mennyisége és minősége pedig mindig meghozza a gyümölcsét.

Milyen további terveid vannak?

Véleményem szerint egy TDK-téma is olyan, mint egy szakdolgozat vagy egy diplomamunka: mindig lehet tökéletesíteni rajta. A vezérlőegység továbbfejlesztésére már konkrét ötleteim is vannak, ezenkívül szeretnénk laborkörülmények között is kimérni a berendezés karakterisztikáit, számszerűsíteni azokat. Terveim szerint a jövőben lehetőségem lesz egyéb kutatásokban is részt venni, értéket teremtve ezzel az ipari gyakorlat számára is.

Benesóczky László