„Megküzdeni a szoftverrel, és néha önmagunkkal”

Az első díj átadása a BME GPK Dékáni
Hivatalában
Solti Kálmán (középen), a BME Gépészmérnöki Kar (GPK) gépészmérnöki mesterszakos hallgatója holtversenyben első helyezett lett a QForm Hot Bulk Forging Olympiad kovácsolási versenyen. A versenyen 121-en indultak, 13 ország 34 egyeteméről, köztük német, orosz és brazil egyetemekről. Interjú Solti Kálmánnal, és a felkészítőivel, Renkó Józseffel (balra), a BME GPK Anyagtudomány és Technológia Tanszék (ATT) doktoranduszával, valamint Nyulász Pállal (jobbra), a tanszék nyugalmazott adjunktusával.

Hogyan lehetne magyarra ültetni a Hot Bulk Forging kifejezést?

Renkó József: A Holt Bulk Forging – szó szerint tömbi melegalakítást jelent, de esetünkben talán süllyesztékes kovácsolásnak lehetne fordítani. Nagyméretű munkadarabot alakítunk a rekrisztalizációs hőmérséklet felett. Acélok esetében ez 1100 fok, alumínium esetében 400-450 fok. Így sokkal kisebb az igénybevétel, viszont speciális szerszámot szükséges hozzá tervezni.

Solti Kálmán
Hogyan kell elképzelni ezt az olimpiát? Szimuláción keresztül történik, vagy a valóságban is kellett kovácsolni?

Solti Kálmán: Ez természetesen szimuláció. De legelőször szeretném megköszönni felkészítő tanáraimnak, Jocinak (Renkó József) és Nyulász Pálnak a hatalmas segítséget és tudást.  A verseny maga úgy zajlott, hogy kaptunk egy alkatrészrajzot, amely alapján meg kellett tervezni az alkatrész gyártástechnológiáját.

Renkó: A szimulációkkal kapcsolatban hozzátenném, hogy ezt, mint előzetes tervet készítik, megvizsgálva vajon a munkadarab legyártható-e. Ipari körülmények között maga a szerszámgyártás akár tízmilliós nagyságrendű is lehet, így a hibás szerszámterv megengedhetetlen.

A szoftver oldaláról a folyamatot úgy támogatják meg, hogy a gyártó nagyon pontosan felveszi az anyagtulajdonságokat, és ezeket felhasználva a szerszámtervező készít egy olyan konstrukciót, amivel a gyártás megvalósítható.
A versenyzők kaptak egy alkatrészrajzot, és ehhez kellett a rendelkezésre álló idő alatt egy olyan gyártástervet készíteni, amellyel később hiba nélkül meg lehet valósítani a gyártást (repedések, üregképződés, anyagáramlási problémák).

Renkó József

Milyen kihívások voltak a verseny folyamán?

Renkó: A verseny pontrendszere optimalizálása került, és a résztvevő országok minden egyes versenyzővel meg lettek osztva a pontszámok. Fontos, hogy új kritériumként került bekerült, hogy a bemutatott technológiával a termék mindenképpen gyártható legyen.

Solti: Számomra a legnagyobb kihívás az idő helyes kezelése, illetve a szoftver használata volt, mert ezzel a szoftverrel eddig az évig nem találkoztam.

A versenyen 121 diák indult, de a teljes pontszám szerint Ön 70 pontot ért el egy orosz versenyzővel egyetemben, egy német és egy macedón 52, egy román, illetve egy vietnámi indulónak pedig 8 illetve 6 pontja lett. Mi volt a győzelmének a kulcsa?

Solti: Nagyon jó emberek álltak mögöttem, hatalmas szakmai tudással. A koronavírus-járványnak olyan előnye is volt, hogy a konzultációk kötetlenebb időpontban tudtak történni. Egy tantárgy keretein belül készültünk fel, amelyre sok időnk volt, és pontról pontra végig kellett járni, megküzdeni a szoftverrel, és néha önmagunkkal is. 


Nyulász Pál
Nyulász:
Nagyon örülök Kálmán sikerének, amelyhez hozzájárult alapos felkészülése, amely szakmailag lehetetlenné tette, hogy fogást találjanak Kálmán munkáján.

Kálmán jó helyezése annak volt köszönhető, hogy nagyon alaposan, hónapokig végigvettük a témát. A felkészülés során a konzultációk éjszaka zajlottak, de szerencsére éjszakai bagoly vagyok. Az is fontos szempont volt, hogy mivel már fél éve ismerte az Inventor nevű CAD-programot, amiben a verseny zajlott, könnyen tudta kezelni azt. Más döntősök de facto kiestek a versenyből azért, mert nem ismerték a szoftvert kellőképpen – vagy éppen, mert rosszul terveztek, és hibás, illetve gyárthatatlan munkadarabot tudtak csak tervezni. Az is széthúzta a mezőnyt, hogy nehezen lehetett bírni a verseny hatórás időtartamát – és a feszített munkát. Megtörtént például, hogy kis részletekkel kellett egy órát foglalkozni.

Milyen tervei vannak?

Solti: A kovácsolás területét szeretném tovább vinni akár diplomaterv formájában, amire úgy tudom, van lehetőség a tanszéken. Ezt a tudást nem szeretném elengedni. Most elsősorban a mesterképzésemet szeretném befejezni, ahol még három félévem van. Még hegesztő-szakmérnöki, esetleg egy mérnöktanári képzést szeretnék elvégezni az egyetemen.

Miért felvételizett az egyetemünk gépészmérnöki képzésére?

Solti: Érettségi után a BME német nyelvű gépészmérnöki alapképzésére jelentkeztem. Ezt mindenkinek ajánlani tudom, nagyon jó közösség jött létre. Az ötödik félévet egyébként az Erasmus-program támogatásával a karlsruhei egyetemen töltöttem.

Fontos volt a jelentkezésben, hogy nagyszüleim gépészmérnökök, édesapám építőmérnök, nagynéném pedig építészmérnök. Otthonról is nagyon sok segítséget kaptam a versenyre való felkészülésben.

Renkó: Egyetértek azzal, amit Kálmán a német nyelvű gépészmérnöki képzésről mondott, mert én is oda jártam: rendkívül erős közösségkovácsoló ereje van a képzésnek. Azok jelentkeznek a képzésre, akik magas szintű nyelvtudással bírnak, és tényleg komolyan gondolják a tanulást és a szakmai fejlődést. Ennek ellenére nagy a lemorzsolódás. Egyenes kieséses a rendszer, a képzést csak az végzi el, aki sosem ismételt kurzust. Ezért ez tulajdonképpen egy elitegyetem elitképzésének az elitképzése.

Az orosz QForm Group-pal és a karon működő Gillemot László Szakkollégiummal együtt egy nemzetközi QForm kurzust fogok tartani idén októberben, ahol a szoftver használatába engednek betekintést az érdeklődőknek. Ha valaki szeretné kipróbálni magát a virtuális szimulációk világában, szívesen várjuk!

Benesóczky László



Solti Kálmán 1997-ben született Baján, és a kiskőrösi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban érettségizett 2016-ban. Máig Kiskőrösön lakik. „Az egész életemet az egyetemig a Kiskunság szívében éltem le, ízig-vérig alföldi srác vagyok.”- jellemzi magát. A német nyelvű gépészmérnöki alapképzést végezte el, ahol Erasmus-ösztöndíjjal a karlsruhei egyetemen tanulhatott 2018 második félévében.

Renkó József 1993-ban született, Szentkirályszabadjáról, Veszprém megyéből származik. A veszprémi Lovassy László Gimnáziumban érettségizett 2013-ban. 2017-ben diplomázott a BME Gépészmérnöki Karának gépészmérnöki alapképzésén, 2019-ben pedig a mesterképzésén. 2019 óta az Anyagtudomány és Technológia Tanszék doktorandusza, tanszéki laborasszisztens, valamint a Gillemot László Szakkollégium szakmai alelnöke.

Nyulász Pál, nyugalmazott egyetemi docens 1940-ben született Budapesten. A BME Gépészmérnöki Karán végzett, majd 1964-ben a Mechanikai Technológia Tanszék[1] munkatársa lett, ahol képlékenyalakítási szakmérnöki végzettséget is szerzett. 1981-től adjunktus. Méréstechnikával foglalkozott, laborvezetőként is dolgozott. 1994-től 2010-ig az ABB nevű, globális technológiai vállalatnál dolgozott rendszerprogramozóként, majd 2010-től, hetvenéves korától fogva újra óraadó az MSc és a BSc képzéseken. Nyulász Pált a 2020. október 1-i Kari Tanács alkalmával címzetes egyetemi docensi címmel tüntették ki.Hobbija a mikroelektronika. 

Az ötéves hagyományra visszatekintő QForm olimpián 2019-ben hallgatónk, Ottlakán Márk a 4. helyet érte el a 139 induló közül, akik 14 ország 40 egyetemének hallgatói. Helyezésével a mezőny legfelső 2,8%-ába tartozott.

2018-ban hallgatónk, Peitler Zsolt szintén 4. helyezést kapott, 16 ország 115 indulójából. Ő ezzel a legjobb 3,4%-ába tartozott a mezőnynek.



Fotó: Philip János, LinkedIn, ATT

[1] Jelenleg Anyagtudomány- és Technológia Tanszéknek hívják. Régen Gillemot-tanszéknek is nevezték, a tanszéket harminc éven át vezető Gillemot László után.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések