"Nagy teljesítményű, részben megújuló forrásból származó anyagot akartam létrehozni" - interjú Mészáros László egyetemi docenssel

Mészáros László okleveles gépészmérnök, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kara Polimertechnika Tanszékének egyetemi docense a korszerű, polimer mátrixú nanokompozitok területén elért kiemelkedő tudományos eredményeiért és kimagasló oktatási és oktatásszervező tevékenységéért Magyar Arany Érdemkereszt polgáritagozat kitüntetésben részesült. Interjú.

Hogyan fogadta az elismerést?

Már a fölterjesztésnél is nagyon hálásnak éreztem magam. Megfogalmazhatatlan érzés, hogy megbecsülik a munkámat. Mindig vágytam az elismerésre, és reméltem, hogy a kitartó oktató-kutatói munka meghozza gyümölcsét.

 A kutatásaiban milyen területeket vizsgál?

Fő kutatási témám a nanokompozitok területe. Ezen kívül polimerek újrahasznosításával, ezen belül gumiőrlemény újrahasznosításával, az ionizáló sugárzás polimerekre gyakorolt hatásaival, és ennek hasznosíthatóságával pl.: 3D nyomtatott prototípus-szerszámok teljesítménynövelésére, is foglalkozom.

Hogyan talált rá a nanokompozitok témakörére?

A nanorészecskéket 2003-ban kezdtem el kutatni, hallgatótársammal, Gasparin Szabolccsal közösen, először egy TDK keretein belül. Az első kísérletünk nem lett túl sikeres. Nanorészecske gyanánt montmorillonitot használtunk, amit többek között a bor ülepítésére is régóta alkalmaznak. Ahhoz képest, hogy magas költségű kutatásra számítottunk, 120 forintért (viszonyításképpen 2003-ban 10 dkg gépsonka éves átlagára 140 forint volt – a szerk.) sikerült venni 20 dkg montmorillonitot, amelyet keményítő és glicerin keverékével társítottunk. Mai szemmel egy igen „zöld”, környezetbarát kompozitot próbáltunk előállítani. Az eredmény sajnos letaglózott minket, mert sajnos az anyag szinte minden tekintetben alulmúlta a referenciát. Egy pici szilárdságnövekedést azért sikerült felmutatni. Azóta sokat tanultam és kutattam a témában. Fontosnak tartom a könnyű átültethetőséget az iparba, így mindig az iparban elterjedt, technológiákat alkalmazok az anyagfejlesztési kísérletek során.

A nanokompozitok előállításakor a termék gyártása során is fellépő igénybevételek is közrejátszanak. A nanorészecskékkel kapcsolatos munka nehézsége az egyenletes eloszlatottság elérése, de megfelelő feldolgozás során, ha ügyesek vagyunk, jól ki tudjuk használni a feldolgozáskor fellépő mechanikus és termikus kölcsönhatásokat Erre több publikációmban is rámutattam.

A nanorészecskék jelenléte minden tudományterületen új kapukat nyitott. Így most már vizsgálok alakemlékező nanokompozitokat, elektromosan vezető nanokompozitokat, mechanikailag nagy teljesítőképességű hibrid kompozitokat (amikor a nano- és mikrorészecskéket együtt használjuk).

Öt-hat éve ezen kívül elkezdtem olyan hibrid kompozitokat készíteni, amelynek a mátrixanyaga a megújuló erőforrásból előállítható politejsav (PLA). Kérdően néztek rám, hogy miért szénszálat és szénnanocsövet társítok politejsavval, ugyanis akkor nem lebomló anyagot kapunk. Az álláspontom viszont az volt, hogy ugyanakkor viszont nagy teljesítményű, részben megújuló erőforrásokból származó anyagot hozok létre. Sejtésemet igazolja, hogy ebben az évben az Európai Unió kiírt egy olyan pályázatot, amelyben pont ilyen anyagot szeretnének, hogy előállítsunk, ugyanis nem lehet minden jelenlegi alkalmazást kiváltani teljesen lebomló polimerekkel és kompozitokkal.

Milyen gyakorlati hasznosíthatósága lehet a kutatásainak?

Ahhoz, hogy az ipar jól teljesítsen, a tudományos bázisra is szükség van az innovációhoz. Ugyanakkor kezdődnek látszani olyan irányok, ahol már az alkalmazás felé is kikacsinthatunk. Ilyenek például az üzemanyagcellák, az elektromágneses sugárzás elleni árnyékolás. Hagyományos kompozitok esetén egy nagyszilárdságú alkatrészek, pl. motorburkolati elemek kiváltására is alkalmas. Ha nagyobb a szilárdság, kisebb falvastagságú alkatrész is elegendő, ami további tömegcsökkentéshez vezet. Energiahatékonyság mindenek felett! Ebben a nano- és hibridkompopzitok nagyon jól teljesítenek.

Kutatóként mik a tervei a továbbiakra nézve?

Szeretném elkészíteni az MTA doktori értekezésemet, amelyben a nanokompozit témakörét foglalnám össze egy szép nagy csokorba. Szeretnék a kutatói életutamban ezután új kihívásokat keresni, mert nagyon érdekelnek más területek is, amelyekben már kamatoztatni tudom az eddig megszerzett kompetenciákat. Épp most adtunk be egy uniós pályázatot egy nemzetközi konzorciumban, németekkel, osztrákokkal és lengyelekkel közösen, amelyben programozott lebonthatóságú csomagolóanyagokat fejlesztünk, ezáltal csökkenthető lesz a mikroműanyagok mennyisége. Tévhit, hogy a lebontható polimerek mindegyike a természetben le tud bomlani – ez rendszerint csak meghatározott komposztálási környezetre igaz! A programozott lebonthatóságú polimerek viszont egyrészt hagyományos módon újrahasznosíthatóak, adott esetben komposztálhatóak, és ha a szabad környezetbe kerülnek, ott is lebomlanak, így nem okoznak problémát. 

Miért pont műszaki területen tanult tovább?

A salgótarjáni Bolyai János Gimnázium matematikaoktatásának annyira sokat köszönhetek, hogy az egyetemi éveim végéig nem volt gondom a matematikával. Hálás vagyok egykori osztályfőnökömnek, Juhász Zsuzsanna matematika-fizika szakos tanárnőnek az átadott hatalmas tudásmennyiségért.

Ezen kívül családi indíttatást is magam mögött tudtam, szüleim mindketten épületgépész mérnökként dolgoztak, édesapám a regionális gázszolgáltató cég üzemvezetőjeként, édesanyám saját vállalkozásában. Mindegyik nagyszülőmnek volt köze vagy a számok világához, vagy a tanításhoz, vagy a műszaki területhez: egyik nagyapám a tiszaalpári iskolában tanított, nagymamám mezőgazdasággal foglalkozott (a piacon elég sokat számoltunk), másik nagyapám a vasútnál dolgozott géplakatosként, míg másik nagymamám pedig a könyvelést vezette a munkahelyén.

Én mindenképpen meteorológusnak szerettem volna tanulni, de bevallom, nem mertem oda felvételizni. Nagyon vonzott a tanítás is, épp emiatt végtelenül hálásnak érzem magam, hogy itt az egyetemen művelhetem a tudásátadást. (Remélem, a hallgatók is hálásak!)

Mivel a testvérem a Gépészmérnöki Karon tanult, emiatt adódott az ötlet, hogy mivel jó eredményeket értem el a középiskolában, úgy éreztem, a családi háttér is erre predesztinál. A családomban többen javasolták az agrármérnökséget, ugyanis szabadidőmben mindig kertészkedtem.

Miért szeret a BME-n tanítani és kutatni?

Volt szerencsém betekintést nyerni az akadémiai szférába az Egyesült Államokban, Franciaországban, Németországban, Kínában, Csehországban, Törökországban, Mexikóban, Lengyelországban, Szlovéniában és Romániában is. Hihetetlen sokat tanultam az ottani jó gyakorlatokból – az oktatási praktikákat is mindig beleértve. Ettől eltekintve jobban szeretem az itthoni életet, mert itthon jókat lehet enni, aludni és kertészkedni. Kint nem lehet jókat aludni, enni, és sajnos kertészkedni sem, ráadásul a feleségem és a három gyerekem biztosítják számomra azt a másik világot, amelybe munka után el tudok vonulni egy-egy megterhelőbb nap után.

 

Mészáros László egyetemi docens, gépészmérnök 1980-ban született Salgótarjánban, 1999-ben érettségizett a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban, reál tagozaton. 2005-ben végzett a BME Gépészmérnöki Kar gépészmérnöki szakán, doktori fokozatát 2010-ben szerette meg, amelynek 2011-től 2015-ig adjunktusa, 2016-tól egyetemi docense, 2012-től pedig az MTA-BME (jelenleg: HUN-REN-BME) Kompozittechnológiai Kutatócsoport tudományos munkatársa, 2022-től pedig tudományos főmunkatársa.

Több, mint 110 publikációval rendelkezik, több, mint 50 impakt faktoros cikkel, a h-indexe 14. 31 szakdolgozatot, 37 diplomát és 47 TDK-t konzultált eddig.

Benesóczky László