Gere Dániel: "Megerősített, hogy érdemes folytatnom ezt a kutatási témát"

Akadémiai Ifjúsági Díjjal tüntették ki Gere Dánielt, a BME GPK Polimertechnika Tanszékének adjunktusát. Vele beszélgettünk.

 Hogyan fogadta az elismerést?

Az elmúlt években számos műegyetemi, ezen belül több gépészkari kutató is elnyerte ezt a díjat. Amikor megláttam a pályázati kiírást, tudtam, hogy én is be fogom adni a pályázatomat, de tisztában voltam vele, hogy a fiatal korom miatt nem tartozom a legesélyesebbek közé. Emiatt nagy örömmel és büszkeséggel töltött el, amikor elolvastam az értesítést, hogy az én pályázatom is nyert. A tavaly elnyert Környezetvédelmi Ifjúsági Pályadíj után ez még jobban megerősített abban, hogy érdemes folytatnom ezt a kutatási témát.

A kutatásaiban milyen területet vizsgál?

Napjainkban a környezettudatos gyártók amellett, hogy részben vagy teljesen újrahasznosított alapanyagból gyártják termékeiket, egyre nagyobb mennyiségben alkalmaznak a kőolaj alapú műanyagok helyett vagy mellett biopolimereket is. Kőolaj- és bioalapú polimerekből is legnagyobb mértékben csomagolóanyagokat készítenek, amelyek funkciójukból adódóan, nagyon rövid élettartammal rendelkeznek (akár néhány nap), emiatt rövid időn belül hulladékká válnak. Azonban ez a hulladék sokkal értékesebb annál, hogy hulladéklerakóba kerüljön, ezért törekedni kell az újrahasznosítására. A kőolaj alapú polimerek újrahasznosítása már jól működik, és a biológiailag lebontható polimerek ipari komposztálására is van már lehetőség, azonban a lakosság és a szelektív hulladékgyűjtés még nincs felkészülve a biopolimerek szeparált gyűjtésére, ezért az újrahasznosítás során összekeveredhetnek. A pályaműben bemutatott kísérletsorozatban a vegyes PET és PLA hulladék kompatibilizálási lehetőségeit vizsgáltam különböző adalékanyagok felhasználásával. A kísérletek során bemutattam, hogy kompatibilizálószerek alkalmazása esetén szívósan viselkednek a keverékek, az adalékolatlan rideg keverékkel ellentétben. Ez azt jelenti, hogy adalékolatlan esetben nagyon könnyen eltörtek a próbatestek, ezzel szemben a kompatibilizált keverékek sokkal nehezebben törtek el, több energia szükséges a tönkremenetelükhöz. Ez pedig megkönnyítheti a későbbi újrahasznosítást, ha összekeverednének a PET és PLA palackok a szelektív kukákban.

Milyen gyakorlati hasznosíthatósága lehet a kutatásainak?

A doktori képzés során elnyertem a Kooperatív Doktori Ösztöndíjat, így ennek keretében félállásban az Imsys Kft-nél dolgoztam, mint labormérnök, a jászberényi anyagvizsgáló laboratóriumában. Az Imsys Kft. ipari partnerének köszönhetően az alapkutatás mellett, megvizsgáltam a kompatibilizált PET/PLA keverékek ipari alkalmazhatóságát is. A különböző tömegarányú kompatibilizálatlan és kompatibilizált PET/PLA keverékek gyakorlati felhasználhatóságát fröccsöntési és fröccsfúvó üzemi próba során is elemeztem. A fröccsfúvás során azt tapasztaltam, hogy a 10 tömegszázalék PLA tartalmú kompaundból lehet előformát fröccsönteni, azonban a palackfúváshoz túl rideg a keverék, szétrobbanna a szerszámban a fúvás során (nem lehet belőle palackot készíteni). Azonban az általam kifejlesztett receptúra segítségével még a 15 tömeg% PLA tartalmú keverékből is gyárt ható palack. Ezáltal a vegyes PET és PLA hulladék újrahasznosítására, sőt, a kompatibilizált palackok többszöri újrahasznosítására is van lehetőség, de, hogy pontosan milyen anyagszerkezeti változások mennek végbe, azt a Bolyai Ösztöndíjam keretében vizsgálom az elkövetkező években.

 

Mit gondol, mi lehetett a kulcsa annak, hogy Önt tüntették ki?

Véleményem szerint talán a kutatási téma aktualitása és fontossága lehetett a kulcs. Napjainkban a körkörös gazdaságot szem előtt tartva egyre nagyobb hangsúlyt és figyelmet kap az újrahasznosítás. Azonban a sajtóban és a közösségi médiában is elég sok téves információt lehet hallani, olvasni, ezzel kapcsolatban. A hétköznapokban, a boltok zöldséges és pékárus polcai mellett valószínűleg már mindenki találkozott biológiailag le bontható (komposztálható) műanyagzacskókkal. Azonban a lakosságot nem tájékoztatják kellő mértékben, hogy melyik (szelektív) kukába kellene elhelyezni őket, emiatt vegyes hulladékáramok jelenhetnek meg a szelektíven gyűjtött mű anyaghulladékok esetén. Kutatásom során ezt a problémát igyekeztem feltárni és megoldást találni rá. Az alapkutatás mellett, igyekeztem a gyakorlati problémákat és lehetőségeket is feltérképezni, talán ez lehetett a másik kulcsa a sikernek.

Mik a tervei a továbbiakra nézve?

A Bolyai Ösztöndíjam és az OTKA pályázatom keretében folytatom a kutatómunkát. Jelenleg a pályaműben vizsgált keverékek többszöri újrahasznosíthatóságát vizsgálom. Illetve folyamatosan nyomon követem a biopolimerek piacát, mert a PLA mellett számos, új alapanyag jelent meg nagyobb mennyiségben, amelyek szintén problémát okozhatnak az újrahasznosítás során. Emellett a hallgatóimmal közösen a különböző biopolimerek otthoni és ipari komposztálhatóságát vizsgáljuk. Továbbá a Szerves Kémia és Technológia Tanszék munkatársaival közösen magas hőállóságú PET tálcákat fejlesztünk, amelyeket mikrohullámú sütőben vagy akár hagyományos sütőben is lehet használni. Szintén a Szerves Kémia és Technológia Tanszék, valamint a Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék munkatársaival közösen a folyókon úszó, illetve az árterekről összegyűjtött palackok és mikroműanyagok újrahasznosít hatóságát is vizsgáljuk. Ezekkel a palackokkal egyrészt az a probléma, hogy különböző szennyezők (pl. algák, mikroorganizmusok) tapadnak a felületükre. Másrészt viszont sokkal nagyobb probléma, hogy az egyes palackok eltérő időtartamot töltenek vizes vagy éppen száraz, ártéri körülmények között, illetve különböző mértékű UV sugárzás éri őket, ezért nehéz meghatározni az anyaghalmaz tulajdonságromlását, újrahasznosíthatóságát, a beérkező palackok minősége területenként, begyűjtési időszakonként, sőt, palackról palackra is változhat.

Miért választotta a BME gépészmérnöki képzését?

A szüleim főiskolát végeztek, édesanyám logopédus, édesapám műszaki végzettségű, repülőműszaki erőgépészmérnökként végzett. Bár Budapesten születtem, ugyanakkor a főváros déli agglomerációjában, Szigethalmon nőttem fel, majd a gimnáziumi tanulmányaim során átköltöztünk Szigetszentmiklósra, ahol a Szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnáziumban érettségiztem 2011-ben, és ahol azóta is élek a családommal. A reál tantárgyak valamivel jobban érdekeltek, ezért műszaki pályára készültem, viszont sokáig nem tudtam, hogy milyen szakra adjam be a felvételi kérelmemet. Csak abban voltam biztos, hogy a Műegyetemen szeretném folytatni a tanulmányaimat. Már akkor is érdekelt a környezetvédelem, ezért szóba került a környezetmérnöki szak is, de végül a matematika és fizikatanáraim javaslatára a mechatronikai mérnöki és a gépészmérnöki szak került az első két helyre. Néhány ponttal lecsúsztam a mechatronikai mérnöki képzésről, így a gépészmérnöki szakra vettek fel. Utólag örülök ennek, hiszen kiderült, ez a terület jóval közelebb áll hozzám. Ahhoz, hogy az egyetemi éveim kezdetén sikerrel boldoguljak, mindenképpen hozzájárultak a gimnáziumi matematika-tanárnőim, Herbayné Dudás Éva és Szerticsné Pinczés Mária, a fizikatanárom, Bülgözdi László, valamint az osztályfőnököm, Nagy Eleonóra.

 

Benesóczky László

Fotó: Geberle Berci