„Mindig kell valakinek segíteni” – Gépészkari Portrék 6. – Zakor Zoltán

A Gépészkari Portrék sorozatunk újabb interjújában sokunk kedves ismerősével, Zakor Zoltánnal, azaz Zolival, a D épület portásával beszélgettünk.

Hogy kerültél a Gépészmérnöki Karra?

A testvérem itt volt éjszakás biztonsági őr, azaz „talpas”, akik állandóan járőröznek, szóval talpon vannak. Ő hallotta, hogy ide a D portára keresnek embert. Felvettek, azóta itt vagyok. Ez 2013-ban történt. Máig hálás vagyok ezért Szabó Tibor hivatalvezető úrnak.

Előtte hol dolgoztál?

Személy és vagyonőri képesítésem van. Vagyonőrként dolgoztam például egy közterület-fenntartó cégnél, börtönviselt emberekkel együtt, nem volt egy leányálom. Voltam vagonkísérő, és kertész is, mert van parkgondozói végzettségem is. De dolgoztam boltban is, meg jegyvizsgálóként a BKK-nál. Több kertészetben is dolgoztam, két csodás évet töltöttem az egyikben, egy másikban pedig megismertem a feleségemet.

Mit szeretsz itt a Gépészmérnöki Karon?

Mindent. A változatosságot. Mindig kell valakinek segíteni.

Mi volt az első benyomásod, amikor itt elkezdtél dolgozni?

Itt az emberek közvetlenek mindenkivel. Keresztnevükön szólítják egymást, nem, úgy, hogy uram, kisasszony, ilyenek.

Tudsz esetleg mesélni a gyerekkorodról, pályaválasztás éveiről? Miért pont kertésznek és személy- és vagyonőrnek tanultál?

Budapesten születtem, de az esküvőmig, 23 éves koromig Szilasligeten nevelkedtem, Kerepes és a Hungaroring között. Nővérem postán dolgozik. Apukám is ugyanúgy portás volt, mint én, meg fűtő, anyukám csomagokkal dolgozott, nővérem pedig pénzleszámoló.

Nehéz gyerekkorom volt, és nem is volt nagyon boldog. Ketten, a testvéremmel ki voltunk rekesztve az iskolában. A testvérem rendes iskolában tanult végig, én hetedikben speciális iskolába kerültem, ahol ugyanazt az anyagot vettük át, mint a rendes iskolában, csak lassabban. Több idő kellett, hogy felfogjuk. Eredetileg egyébként bolti eladónak tanultam.

Ha három szóban össze kellene foglalnod, mit jelent Neked ez az egyetem?

Biztonság, béke, és bizalom…

Szabadidőmben mivel foglalkozol?

Sétálok, tévézünk… Főzök, mosok, takarítok. Ha olyan munka van, kimegyünk anyukámhoz és festünk – édesanyám most sztrókot kapott, és neki kell segíteni.

Benesóczky László