„Álmom, hogy mindenki boldog legyen körülöttem!” – Gépészkari Portrék 7. – Hajnalné Tordai Mária

 

Hajnalné Tordai Mária, azaz Marcsi a BME Gépészmérnöki Kar Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszékének hivatalsegédje. Vele beszélgettünk a Gépészkari Portrék hetedik interjújában.

Mesélj a gyermekkorodról!

Budapesten születtem. Édesapám katona volt, édesanyám háztartásbeli. A Ferencvárosban nevelkedtem. Kedves emlékem, hogy anyukám sütött lángost, és odahozta az iskolánkhoz, mi pedig a szünetben mind-mind megettük. Egy hét évvel idősebb testvérem van, voltak jobb és rosszabb pillanataink – gyerekként például mindig kiszúrtunk egymással. Volt, hogy elvitt engem biciklizni a csomagtartón, és szándékosan beleejtett a csalánba. De engem se kellett félteni.

Mióta dolgozol a Gépészmérnöki Karon?

2011 május másodikán kezdtem a Műegyetemen közalkalmazott takarítóként. 2015-ben megalakult az ÜMSZ Kft, ahova áthelyeztek, utána pedig az Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszékre jöttem, mint hivatalsegéd, azóta itt vagyok náluk.

Kedves emberek dolgoznak itt, akiket nagyon szeretek, akikkel jól érzem magam. Szeretem a munkámat is, szóval jól döntöttem.

Hol dolgoztál előtte?

Pultosként dolgoztam egy sörözőben több, mint tíz évig. Voltam a társasházunk gondnoka is, mivel van három gyermekem, akiket nem szerettem volna, hogy kulcsos gyerekek legyenek.

 A gyermekeim édesapja ugyanis 2000-ben meghalt, három év múlva megismertem a jelenlegi – most már – férjemet, akivel tavaly, tizennyolc év után összeházasodtunk. Vele neveltük már fel a kisfiamat, Robit – két lányunk már akkor külön élt.

 A nagyobbik lányom asztali díszeket, illatgyertyákat, dekorációkat készít saját vállalkozásában, most esküvőszervezőnek tanul. A fiam pedig a Bauhaus áruház webshopjában dolgozik, szabadidejében pedig küzdősporttal foglalkozik.

Büszke vagyok a gyerekeimre, mert megállják a helyüket a nagybetűs életben. Van három unokám, egy tizenhatéves és egy hatéves kislány, valamint egy kétéves kisfiú.

Miért választottad a GPK-t munkahelyedül?

Mindenféleképpen váltani szerettem volna, és megláttam, hogy az Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszéken hivtatalsegédet keresnek. Behívtak interjúra, és az akkori tanszékvezető, Bihari Péter hamarosan jelezte, hogy rám esett a választásuk. Szeretem a kihívásokat, és ez egy összetett munka, összetettebb, mint a takarítás.

Mi jut eszedbe a Gépészmérnöki Karról?

Összetartó csapat, ahol mindenki odafigyel a másikra, és segít. Jó, amikor nem úgy jössz egy munkahelyre, hogy görcsöl a gyomrod.

Mit csinálsz szabadidődben?

Van egy németjuhász kutyám, Liza. Sokat kell vele foglalkozni, sétálni. És természetesen megyek az unokákhoz – illetve a tizenhat éves már jön hozzám. Szeretek sétálgatni, az mindig feltölt.

Van-e valami terved?

Álmom, hogy egy kis kertes házban éljek, ahol el tudom tölteni a nyugdíjas éveimet. Mindig az volt az álmom, hogy lesz egy nagy diófám, és alatta fogok kávézni, és macskákat, tyúkot, kakast fogok tartani, és mindenki boldog lenne körülöttem.

 

Szöveg és fotó: Benesóczky László