„Jó légkörű munkahely, segítőkész kollégákkal” – Gépészkari Portrék 8. – Pinke Balázs

Pinke Balázs tanszéki mérnökkel, a Mikroszkópia és Morfológia Szaklaboratórium vezetőjével a műszaki pályához való vonzalomról, a Polimertechnika Tanszékre vezető kanyargós útról, a vegyészet és a gépészet határterületeiről is beszélgettünk.

Először is, mesélj egy kicsit magadról, gyerekkorodról, a pályaválasztás éveiről – már akkor is érdekelt a műszaki pálya?

Mosonmagyaróvárról származom, mindkét nagyapám mesterember volt, az egyikük cipész, a másik kádár, a mesterségek és a megmunkálás szeretete az egész gyermekkoromat végigkísérte. Ráadáasul édesapám gépgyárban dolgozott, tőle is származott a műszaki szemlélet. Már az általános iskolától a reál tárgyak felé húztam.

A győri Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpontban végeztem a középiskolai tanulmányaimat. A középiskola alatt kollégista voltam, ez engem is önállóságra nevelt, és a hozzám nagyon ragaszkodó szüleimet is segítette abban, hogy elszakadjanak tőlem.

Matematikatanáraimnak nagyon sokat köszönhetek, hogy az egyetemi szintű matematikatárgyakat megfelelően tudtam teljesíteni, és kémiából is magas színvonalú oktatást kaptunk. Gaál Barnabás tanár úrhoz még az egyetem alatt is visszamehettem matematikával és fizikával kapcsolatos kérdéseimmel.

Bár a fizika is érdekelt, végül a kémia felé fordultam, ezért a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karára jelentkeztem, ahol Bsc, majd MSc diplomát szereztem vegyipari folyamatmérnökként. Mindig is érdekelt a gépészet, talán ezért is választottam a gépészmérnökséghez legközelebb álló szakirányt a Vegyészkaron.

Ezzel a képzéssel egyenes út nyílt volna a kőolajiparba, de végül amiatt, hogy mi a kétszintű képzés első évfolyamainak egyike voltunk, akkor még a februárban végzett mérnökökre egyáltalán nem volt felkészülve a munkaerőpiac. Így egy vargabetűvel az általam az egyetem közben kevéssé kedvelt gyógyszeriparban találtam munkát, ahol egy nagyon családias és segítőkész környezetbe kerültem, a TEVA gödöllői termelőüzemébe, ott töltöttem négy évet.

Mészáros László egyetemi docens, akinek előadói stílusát nemcsak a hallgatók kedvelik, hanem nekem is régi barátom, 2016 tavaszán megkeresett azzal, hogy lenne-e kedvem pályát váltani, és visszajönni az egyetemre tanszéki mérnöknek a Gépészmérnöki Kar Polimertechnika Tanszékére. Rövid gondolkodás után igent mondtam erre a lehetőségre, és immár hetedik éve dolgozom a tanszéken.

Büszke vagyok arra, hogy mielőtt visszajöttem az egyetemre, ipari tapasztaltokat és szemléletmódot szereztem, amit elhoztam magammal az egyetemre, és megpróbálom terjeszteni a hallgatók körében.

Mi az a három dolog, amit a legjobban szeretsz a jelenlegi munkahelyedben?

Elsőként a segítőkész légkört mondanám, mert ha bármilyen szakmai kérdés felmerül bennem, mindig tudom, hogy kihez fordulhatok. Másrészt, egyedül felügyelem ezt a laboratóriumot, és ha valami miatt nem tudok bent lenni, mindig számíthatok a doktoranduszok segítségére a helyettesítésben. Továbbá a jelenlegi nehéz időkben is egy jó légkörű munkahely, ahová szívesen jövök be dolgozni.

Milyen szakmai terveid vannak?

Nem volt, és most sincsen olyan tervem, hogy tudományos pályára lépjek. Szeretnék megmaradni azon a szinten, hogy mérnökként, a gépek minél jobb megismerése által mérési lehetőségeket biztosítok a hallgatóknak, hogy magas színvonalon tudják elvégezni a munkájukat. A szakmai fejlődés lehetőségét számomra a folyamatosan bővülő gépparkunk jelenti. Évről évre újabb és újabb berendezések érkeznek a laborunkba, ezáltal sarkallva engem is folyamatos fejlődésre.

Mivel foglalkozol szabadidődben?

Öt éve költöztünk Vecsésre, kertes házba, így végre sokat tudok kertészkedni. Szívesen dolgozgatok hétvégenként a kertben, felfrissít a fizikai munka. Emellett úgy tűnik, hogy engem is megcsapott a kerozin füstje. Két éve egyre inkább elkezdtem érdeklődni a repülés iránt, egyelőre még csak különféle internetes repülős tartalmak fogyasztása által, de nem tartom kizártnak, hogy egyszer esetleg a gyakorlatban is elkezdjek vele foglalkozni. De ez még a következő néhány évre biztosan álom marad.

 

Benesóczky László