Fülöp Tamás: “Igyekszem kizökkenteni a hallgatókat a szellemi komfortzónájukból”
Miniszteri Elismerő Oklevelet adományoztak kollégánknak, Fülöp Tamásnak, az Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék (EGR) egyetemi docensének. Fülöp Tamás fizikusként végzett, az egyetemi doktori cím után Japánban szerezte meg PhD fokozatát, és eredetileg a részecskefizika volt a szakterülete. Jelenleg docensi munkája mellett az Irreverzibilis Termodinamikai Kutatócsoport tagja. Eddigi szakmai életútjáról, gimnáziumi éveiről és külföldi (és műegyetemi) tapasztalatairól is mesélt a BME GépészBlognak.
Hogyan fogadta a hírt, hogy Miniszteri Elismerő Oklevéllel jutalmazták a munkáját?
 |
| Fülöp Tamás egyetemi docens (jobbra) átveszi Charaf Hassan egyetemi tanártól (balra), a BME rektorától a Miniszteri Elismerő Oklevelet a BME 2025. 04. 28.-i szenátusi ülésén |
Hogyan fogadta a hírt, hogy Miniszteri Elismerő Oklevéllel jutalmazták a munkáját?
Nagy öröm volt számomra, hogy mások hasznosnak tartják a tevékenységemet. A legfőbb kritikusomnak ugyanakkor önmagamat tartom. Ezzel együtt mindig örülök, ha kapok visszajelzést.
A gyerekkorában és a pályaválasztás évei idején is érdekelte már a műszaki, természettudományos látásmód?
Előtte már elkészítettem az egyetemi doktorit Magyarországon, úgyhogy az én esetem nem reprezentatív. Valamennyire rutinos kutató voltam, a külföldieknek pedig sok adminisztrációs kötelezettséget igyekeztek levenni a válláról. Maga a védés kevésbé volt formális – a fizikusok mindig kicsit kopottfarmeresebbek a gépészmérnököknél. A dolgozatomra egy adott fázisban azt kaptam visszajelzésként, hogy jobban magyarázzam el a felhasznált matematikai hátteret. Azt hihették, hogy néhány hivatkozással elintézem – én inkább írtam róla egy egész függeléket.
Miért döntött úgy, hogy nem marad Japánban, hanem hazajön Magyarországra?
Amennyire támogatják Japánban a külföldiek fokozatszerzését, annyira nehéz elhelyezkedniük a tudományos szférában a velük kapcsolatos adminisztratív többletmunka miatt, hacsak nincs magasszintű japán írástudásuk. A másik ok, amiért nem maradtam Japánban, mert nyílt egy csehországi post-doc lehetőség, így inkább ott folytattam, majd ezután kaptam a megkeresést Ván Pétertől a termodinamikával kapcsolatosan, egy magyarországi magán-kutatócsoportban, amely kőzetmechanikai és kontinuum-termodinamikai témákkal foglalkozott. Asszonyi Csaba vállalatigazgató és kutatóintézet-igazgató, nyugdíjba vonulása után a tudományos oldalának szentelte a hátralévő életét, és ehhez keresett munkatársakat.
Ebben a kutatócsoportban tényleg látszott, hogy a gyakorlatban hogyan tud hasznosulni a kutatás. Így például konkrét kőzetmintákon végzett kísérletekben és eljárásokban, földalatti létesítményekben végzett mérésekben hasznosul a téridő-szempontokat is figyelembe vevő, irreverzibilis kontinuum-termodinamika. A tanszéken a mi kutatócsoportunk (http://irrev.energia.bme.hu/) azóta is végez ilyen kísérleteket és elemzéseket.
Mire a legbüszkébb eddigi szakmai pályafutásából?
Többek között azon dolgozom, hogy a legjelentősebb kontinuum-termodinamikai eredményemet a nagyközönség számára is érthető formába öntsem. Számomra mindig prioritást élveztek a közösség felé való kötelezettségeim (oktatás, témavezetések, közös kutatások, publikációs és MTMT-felelősi poszt) a személyes előmenetelem mögött, de most már a nagydoktorimra is sort szeretnék keríteni.
Mit tanácsol a hallgatóknak, miért válasszák a BME GPK energetikai mérnöki szakát?
Édesapám gyermekkoromban azt tanácsolta, legyek fogorvos, hiszen arra mindig szükség van: ha az embernek van foga, akkor azért, ha nincs foga, akkor azért. Azt gondolom, az energetikai mérnökre a jelenben és a belátható jövőben is szükség lesz – ha van energia, azért, ha nincs, azért. Az energetikai mérnök nemcsak az ide tartozó résztudásokkal kell rendelkezzen, hanem ezeket összhangban is kell lássa. Szükség van sok olyan szakemberre, akik értő módon, igényesen, minőségileg foglalkoznak ezzel a területtel, mely annyi divatos téveszmével és féligazsággal küzd.
Mivel foglalkozik szabadidejében?
Az MTMT-t hobbiból is javítgatom. Emellett Rubik-kockázom, és, ha jut rá időm: alszom.
Milyen további tervei vannak?
Az MTA doktora cím megszerzése most az elsődleges tervem, ami elég nagy falat ahhoz, hogy lekössön egy időre. Emellett a csoportunkban a kollégákkal van számos kutatási tervünk, és az oktatás fejlesztése is mindig prioritás.
(Benesóczky László)
A gyerekkorában és a pályaválasztás évei idején is érdekelte már a műszaki, természettudományos látásmód?
Édesapám halála kapcsán elgondolkodtam, miket köszönhetek neki és más rokonaimnak. Anyai nagyapámtól, aki orvos volt, a könyvek és a tudomány szeretetét és tiszteletét tanultam, kovácsmester apai nagyapámtól pedig a kétkezi munka mikéntjét és becsületét. A szüleimtől, különösen nyelvész édesapámtól, a szisztematikus, gondos munkavégzést, és a helyesírási és más nyelvi vonatkozások komolyan vételét: hogy hogyan szolgálják a mondanivaló jó átadását. Ez sokszor bizonyult hasznosnak, például a kutatócsoportunk több, mint tíz könyvének voltam szerkesztője. Egy könyvkiadótól hallottam, hogy amikor egy szerző azt gondolja, készen van a kézirata, abban tipikusan körülbelül ezer hiba van, egy jól megírt kéziratban pedig ötszáz. Fontos tehát, hogy írásainkat közreadás előtt olvastassuk el másokkal, és gyűjtsünk minél több visszajelzést.
Unokanagybátyám, aki Miskolcon tanult gépészmérnökséget, tizennégy éves koromban magyarázta el nekem, mik azok a komplex számok, és innen indult lelkesedésem a matematika iránt. Az iskolai jutalom-könyvutalványból egy Bronstejn–Szemengyajev: Matematikai zsebkönyvet vettem, és elkezdtem továbbképezgetni magam.
A középiskolát a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnáziumban végeztem, mely alapvetően humán beállítottságú volt, ráadásul angol speciális osztályba jártam. Ugyanakkor már jól látszott, hogy fokozatosan "kitört rajtam" a matematika és a fizika, így az iskola legjobb tanárai igyekeztek segíteni nekem. Még a gimnáziumi első osztályban figyeltek fel rám, amikor matematikaórákon, miután megcsináltam a kötelező órai feladatot, azzal kötöttem le magam, hogy polinomot polinommal osztottam. Tanárom kérte, mutassam meg, mivel foglalatoskodom. A látványtól elkerekedett a szeme, és hirtelen csak annyit tudott javasolni, tegyem zárójelbe a polinomokat. Mesélt rólam a tantestületnek, és így indult a tehetséggondozás. A nagykanizsai és a pécsi olimpiai szakkör tanárainak is rengeteget köszönhetek.
Országos tanulmányi versenyeredmény alapján, felvétel nélkül kerültem az ELTE fizikus szakára. Felvételkor megkérdezték, mi érdekel a fizikán belül. Mondtam, hogy részecskefizikus szeretnék lenni. Jelezték, hogy nagyon népszerű és nehéz téma, és sok más érdekes területre lehet még specializálódni. Én viszont juszt is részecskefizikus lettem. Amikor viszont a második kutatói ösztöndíjamon voltam Japánban, eltöprengtem azon, hogy amit csinálok, vajon hasznos-e valójában? Nem tudnék valahogyan hasznosabb lenni az emberiség számára? 2007-ben, egy csehországi ösztöndíjról visszatérve, Ván Péter barátom javaslatára átnyergeltem a termodinamikára, ott ugyanis sokkal konkrétabban látszott számomra, hogyan tud hasznosulni egy kutatás.
Szakmai pályafutását az ELTÉ-n kezdte, japán és cseh egyetemeken, valamint az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontjában folytatta – immár tizennégy éve pedig a BME Gépészmérnöki Karán – milyen tapasztalatokkal gazdagodott pályafutásának különböző állomásain?
Már egy nagyjából kialakult világképpel, de teljes nyitottsággal érkeztem a BME Gépészmérnöki Karára, ahol nem szerettem volna én fújni a passzátszelet. Másfajta gondolkodásmódba, "szokásgyűjteménybe", csöppentem bele, viszont megismertem viszont, hogy mely pontokon lehetnek hasznosak az én sajátságaim, jellegzetességeim. A speciális fizikai tudásomat beleszövöm a tananyagba. Fontosnak tartom, hogy az oktatásban többféle szemszögből is nézzük ugyanazt. Igyekszem kizökkenteni a hallgatókat a szellemi komfortzónájukból, a nyitottság és az önálló gondolkodás felé terelni őket. Talán csak öt-tíz év múlva fogjnak ráébredni a tőlem kapott megközelítés hasznosságára. Addigra már bizonyára elfelejtik, kitől hallották, de a fontos az, hogy ott legyen bennük. Jelenleg egyébként egy PhD hallgató témavezetője vagyok, korábbi másik doktoranduszom pedig ma már tanszéki kolléga.
Unokanagybátyám, aki Miskolcon tanult gépészmérnökséget, tizennégy éves koromban magyarázta el nekem, mik azok a komplex számok, és innen indult lelkesedésem a matematika iránt. Az iskolai jutalom-könyvutalványból egy Bronstejn–Szemengyajev: Matematikai zsebkönyvet vettem, és elkezdtem továbbképezgetni magam.
A középiskolát a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnáziumban végeztem, mely alapvetően humán beállítottságú volt, ráadásul angol speciális osztályba jártam. Ugyanakkor már jól látszott, hogy fokozatosan "kitört rajtam" a matematika és a fizika, így az iskola legjobb tanárai igyekeztek segíteni nekem. Még a gimnáziumi első osztályban figyeltek fel rám, amikor matematikaórákon, miután megcsináltam a kötelező órai feladatot, azzal kötöttem le magam, hogy polinomot polinommal osztottam. Tanárom kérte, mutassam meg, mivel foglalatoskodom. A látványtól elkerekedett a szeme, és hirtelen csak annyit tudott javasolni, tegyem zárójelbe a polinomokat. Mesélt rólam a tantestületnek, és így indult a tehetséggondozás. A nagykanizsai és a pécsi olimpiai szakkör tanárainak is rengeteget köszönhetek.
Országos tanulmányi versenyeredmény alapján, felvétel nélkül kerültem az ELTE fizikus szakára. Felvételkor megkérdezték, mi érdekel a fizikán belül. Mondtam, hogy részecskefizikus szeretnék lenni. Jelezték, hogy nagyon népszerű és nehéz téma, és sok más érdekes területre lehet még specializálódni. Én viszont juszt is részecskefizikus lettem. Amikor viszont a második kutatói ösztöndíjamon voltam Japánban, eltöprengtem azon, hogy amit csinálok, vajon hasznos-e valójában? Nem tudnék valahogyan hasznosabb lenni az emberiség számára? 2007-ben, egy csehországi ösztöndíjról visszatérve, Ván Péter barátom javaslatára átnyergeltem a termodinamikára, ott ugyanis sokkal konkrétabban látszott számomra, hogyan tud hasznosulni egy kutatás.
Szakmai pályafutását az ELTÉ-n kezdte, japán és cseh egyetemeken, valamint az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontjában folytatta – immár tizennégy éve pedig a BME Gépészmérnöki Karán – milyen tapasztalatokkal gazdagodott pályafutásának különböző állomásain?
Már egy nagyjából kialakult világképpel, de teljes nyitottsággal érkeztem a BME Gépészmérnöki Karára, ahol nem szerettem volna én fújni a passzátszelet. Másfajta gondolkodásmódba, "szokásgyűjteménybe", csöppentem bele, viszont megismertem viszont, hogy mely pontokon lehetnek hasznosak az én sajátságaim, jellegzetességeim. A speciális fizikai tudásomat beleszövöm a tananyagba. Fontosnak tartom, hogy az oktatásban többféle szemszögből is nézzük ugyanazt. Igyekszem kizökkenteni a hallgatókat a szellemi komfortzónájukból, a nyitottság és az önálló gondolkodás felé terelni őket. Talán csak öt-tíz év múlva fogjnak ráébredni a tőlem kapott megközelítés hasznosságára. Addigra már bizonyára elfelejtik, kitől hallották, de a fontos az, hogy ott legyen bennük. Jelenleg egyébként egy PhD hallgató témavezetője vagyok, korábbi másik doktoranduszom pedig ma már tanszéki kolléga.
 |
| Fülöp Tamás egyetemi docens a Kari Informatikai Workshopon |
Ön a Tokiói Egyetemen szerezte a doktori fokozatát, és több japán intézménnyel is kapcsolatban állt – mi a különbség a japán és a magyar doktori képzés szerkezete, esetleg a követelményei között?
Előtte már elkészítettem az egyetemi doktorit Magyarországon, úgyhogy az én esetem nem reprezentatív. Valamennyire rutinos kutató voltam, a külföldieknek pedig sok adminisztrációs kötelezettséget igyekeztek levenni a válláról. Maga a védés kevésbé volt formális – a fizikusok mindig kicsit kopottfarmeresebbek a gépészmérnököknél. A dolgozatomra egy adott fázisban azt kaptam visszajelzésként, hogy jobban magyarázzam el a felhasznált matematikai hátteret. Azt hihették, hogy néhány hivatkozással elintézem – én inkább írtam róla egy egész függeléket.
Miért döntött úgy, hogy nem marad Japánban, hanem hazajön Magyarországra?
Amennyire támogatják Japánban a külföldiek fokozatszerzését, annyira nehéz elhelyezkedniük a tudományos szférában a velük kapcsolatos adminisztratív többletmunka miatt, hacsak nincs magasszintű japán írástudásuk. A másik ok, amiért nem maradtam Japánban, mert nyílt egy csehországi post-doc lehetőség, így inkább ott folytattam, majd ezután kaptam a megkeresést Ván Pétertől a termodinamikával kapcsolatosan, egy magyarországi magán-kutatócsoportban, amely kőzetmechanikai és kontinuum-termodinamikai témákkal foglalkozott. Asszonyi Csaba vállalatigazgató és kutatóintézet-igazgató, nyugdíjba vonulása után a tudományos oldalának szentelte a hátralévő életét, és ehhez keresett munkatársakat.
Ebben a kutatócsoportban tényleg látszott, hogy a gyakorlatban hogyan tud hasznosulni a kutatás. Így például konkrét kőzetmintákon végzett kísérletekben és eljárásokban, földalatti létesítményekben végzett mérésekben hasznosul a téridő-szempontokat is figyelembe vevő, irreverzibilis kontinuum-termodinamika. A tanszéken a mi kutatócsoportunk (http://irrev.energia.bme.hu/) azóta is végez ilyen kísérleteket és elemzéseket.
Mire a legbüszkébb eddigi szakmai pályafutásából?
Többek között azon dolgozom, hogy a legjelentősebb kontinuum-termodinamikai eredményemet a nagyközönség számára is érthető formába öntsem. Számomra mindig prioritást élveztek a közösség felé való kötelezettségeim (oktatás, témavezetések, közös kutatások, publikációs és MTMT-felelősi poszt) a személyes előmenetelem mögött, de most már a nagydoktorimra is sort szeretnék keríteni.
Mit tanácsol a hallgatóknak, miért válasszák a BME GPK energetikai mérnöki szakát?
Édesapám gyermekkoromban azt tanácsolta, legyek fogorvos, hiszen arra mindig szükség van: ha az embernek van foga, akkor azért, ha nincs foga, akkor azért. Azt gondolom, az energetikai mérnökre a jelenben és a belátható jövőben is szükség lesz – ha van energia, azért, ha nincs, azért. Az energetikai mérnök nemcsak az ide tartozó résztudásokkal kell rendelkezzen, hanem ezeket összhangban is kell lássa. Szükség van sok olyan szakemberre, akik értő módon, igényesen, minőségileg foglalkoznak ezzel a területtel, mely annyi divatos téveszmével és féligazsággal küzd.
Mivel foglalkozik szabadidejében?
Az MTMT-t hobbiból is javítgatom. Emellett Rubik-kockázom, és, ha jut rá időm: alszom.
Milyen további tervei vannak?
Az MTA doktora cím megszerzése most az elsődleges tervem, ami elég nagy falat ahhoz, hogy lekössön egy időre. Emellett a csoportunkban a kollégákkal van számos kutatási tervünk, és az oktatás fejlesztése is mindig prioritás.
(Benesóczky László)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése