Darjeelingig biciklizett a Széchenyi fürdő fűtésrendszerét felmérő energetikai mérnök

Zichó Viktor, karunkon végzett energetikai mérnök Kőrösi Csoma Sándor sírjáig, a tudós útját végigjárva tekert egy fekvő biciklivel, úgynevezett rekumbenssel.

Energetikai mérnökként végeztél a BME Gépészmérnöki Karán. Hogyan emlékszel vissza a műegyetemi éveidre?

Az egyetem volt az egyik legjobb dolog, ami történhetett az életemben. Remek társaságra leltem a kollégiumban, nagyon jó szociális életet élhettem és azt tanulhattam, ami igazán érdekelt: az energetikát. Az egyetem önállóságra nevelt, és kinyitotta a szememet. Megtanultam tisztán látni, hogy hol van a helyem a munka és a karrier terén. Az egyik Épületgépészeti rendszerek órán elhangzott egy munkaajánlat, amire gondolkodás nélkül lecsaptam: a projektmunka a Széchenyi Fürdő fűtésrendszerének felmérése volt. Életemben először dolgoztam teljesen önálló munkavégzéssel úgy, hogy nem egy irodában kellett ülnöm, nem voltam külső nyomás alatt. Innentől kezdve rengeteg felmérésen és hasonló projektmunkán vettem részt, melyeket mind az egyetem ipari kapcsolatai hozták. A Gépészmérnöki Karon elsajátított ismereteket pedig alkalmazni tudtam a gyakorlatban, és kimagasló összegeket kerestem részmunkaidős időráfordítással. Elsősorban a hegymászó- és bringatúráimat és az ezekhez szükséges felszereléseket sikerült finanszíroznom az így megkeresett pénzből. 

Egy huszonnégy órás sziklamászóverseny társalapítója is vagy. Mi vitt az extrém sportok felé?

Egy barátommal, Forintos Norberttel, aki szintén a BME Gépészmérnöki Karán tanult, alapítottuk 2017-ben a KisGeri 24 Sziklamászó- és Highline Fesztivált. Én azért szerettem meg az extrémsportokat, mert tizenéves koromban nem voltam jóban magammal, önbizalom-problémáim voltak. Az adrenalin, a veszélyérzet mindig kiszakított a valóságból, amit nagyon élveztem. Extrémsport-függő lettem: számomra sokkal nagyobb élmény egy hegyikerékpárral leszáguldani egy hegyről, vagy sziklát mászni, mint alkoholt fogyasztani.

Az általad is meglátogatott Kanamban élt Kőrösi Csoma Sándor. Hogyan viszonyulnak hozzá a kolostorban, a környéken?

Kőrösi három évig élt ott, és rendkívüli munkát végzett: a kolostor egyik szobájában fejezte be két nagy művét, a tibeti-angol szótárat és a tibeti nyelvtant. A helyiek kifejezetten felnéztek rá, és a munkájára, így hosszú ideig megmaradt a neve a közbeszédben. Olyannyira emlékeznek rá a mai napig is, hogy amint az első kanami embereknek elmondtam, hogy magyar vagyok, egyikük így válaszolt: "Isten áldja a magyarokat, az én falumban magyar élt 200 éve. Csoma de Kőrös!" A kolostorban a szerzetesek is ugyanígy meleg szívvel, megbecsüléssel fogadtak. Megengedték, hogy bármely szertartásukat megnézzem, fotózzam és videózzam. Élelmet adtak nekem és megengedték, hogy sátorban aludjak a kolostor területén. 

Amikor hazaérsz, mit csinálnál először?

Legelőször megköszönném Istennek, hogy végre otthon vagyok. Aztán jó sok időt eltöltenék a családommal és a barátaimmal. Igencsak felértékelődött bennem Magyarország, miután betekintést nyerhettem a világ más tájain is az emberek életébe, problémáiba, a politikába és az életkörülményeket is láttam. Szerintem Magyarország egy remek hely arra, hogy jó minőségű életet éljünk. Nem szabad elfelednünk, hogy néhány nyugat-európai országon kívül mással is össze kell hasonlítanunk hazánkat, és akkor rögtön nem lesz okunk panaszkodni. 

Milyen terveid vannak?
Az expedíciót, ami most elfoglalja a napjaimat, anyagilag hosszú távon nem lehet fenntartani. Bár úgy is lehet tekinteni rá, ha utána néhány hónapot dolgozom, és azzal együtt kezeljük. Viszont tény, hogy mivel nem volt közel sem elegendő szponzorom, az út alatt feléltem a tartalékaimat. Ezért elsősorban a fenntarthatóságra törekszem a következőkben.

Benesóczky László

Kép forrása: zicho.hu
Zichó Viktor Instagram és Facebook-oldala

A cikk 2020. 05.29-én készült, és 2020. 06.11-én jelent meg.