Ugrálórobotok aszteroidákon való tájékozódását kutatta Japánban a MOGI volt hallgatója

Kovács Gábor a BME Gépészmérnöki Kar mechatronikai mérnöki mesterképzésén végzett, és a japán Chuo Egyetemen szerezte meg PhD fokozatát szoftveres képfeldolgozással kapcsolatos kutatásaiért. Interjú. 

Hogyan talált rá a lehetőségre, hogy Japánban tanuljon?

Amikor befejeztem a mesterképzést, egy barátommal elutaztam Japánba egy hónapra, és annyira tetszett az ország, hogy megkérdeztem a tanszéken, van-e Japánba ösztöndíjlehetőség, itt ajánlotta Korondi Péter egyetemi tanár, a MOGI volt tanszékvezetője a Chuo Egyetemet.

Korondi professzor úr ugyanezzel a japán állami kutatói ösztöndíjjal utazott ki 2006-ban vendégprofesszorként. Témavezetőm, Kunii professzor volt Korondi professzor munkatársa az ösztöndíjának idején.

Az ösztöndíjpályázathoz be kell adni egy kutatási tervet (én képfeldolgozással szerettem volna foglalkozni), és saját magának keres egy labort. Az a pályázatnál előny, hogyha már tudnak a képzési helyen a szándékról. Az ösztöndíj adminisztrációs átfutási ideje egy év volt, azalatt tesztmérnökként dolgoztam a Thyssenkruppnál.

Hogyan jellemezné a kinti képzést?

A Chuo Egyetem egy magánegyetem, amely rengeteg pénzből gazdálkodik. Japánban, ha az ember belép egy laborba, akkor egy nagyobb szabású projekten fog dolgozni, és kétéves munkájának az eredménye lesz a mesterdiplomája. Sokkal gyakorlatiasabb az oktatás, de az elméleti tudásunk miatt mi nagyon keresettek vagyunk.

Mivel foglalkozott a doktori kutatásai során?

Idegen égitestekre küldendő kutatórobotokhoz kapcsolódik a kutatásom. Ezeket a robotokat különböző módon lehet irányítani. Például távvezérléssel, de a Hold és a Föld között pár másodperc alatt. A Mars és a Föld között több perc is eltelik, amíg odaér a jel, ezért valós időben nem irányíthatóak. Így a robot kameraképek alapján tud tájékozódni. A képről fel kell ismernie a különböző akadályokat, például, ha egy szikla kerül az útjába, ismerje fel, hogy ezzel nem tud megbirkózni, és ki kell kerülnie. Nem feltétlenül szükséges, hogy teljesen autonóm módon működjön, megadhatunk a robotnak akár célállomást is, de legyen annyi önállóság benne, hogy ne sodorja saját magát veszélyhelyzetbe.

 A másik témám a kisméretű ugrálórobotok volt. Egy aszteroidára sikeresen telepített ugrálórobotokat a japán űrügynökség. Alacsonyabb gravitáció esetén a gyorsaság miatt már megéri ugrálva közlekedni. Ezekkel viszonylag kevesen foglalkoztak eddig.

Meg kellett alkotniuk a robotot?

Voltak munkatársaim, akik a prototípust fejlesztették, de én csak a projekt szoftveres és képfeldolgozós részével foglalkoztam.

Voltak-e kulturális nehézségei a mérnöki attitűd területén?

Igen, bár nem sok. A japánok tekintélytisztelők, szigorúbb a hierarchia. Az a mentalitás uralkodik, hogy a professzornak nem lehet ellentmondani szakmai kérdésekben, új ötletet nem lehet felvetni, alázatosan kell viselkedni. Korondi Péter azért ajánlotta Kunii professzort, mert ő inkább európai módon kezeli a hallgató-oktató kapcsolatot. Ha egy hallgatónak van egy jó ötlete, Kunii támogat a megvalósításban.

Mennyivel szigorúbb, szelektívebb a japán képzési rendszer?

Az egyetemről sokkal kevesebb ember kerül ki diploma nélkül, mint itthon, mert az érettségi és az egyetemi felvételi vizsgának nagy a kapuőrszerepe. Elég sokba is kerül maga az oktatás is, anyagi befektetés, hogy az ember tanuljon. Viszont a kutatásra csak a legmotiváltabb, tudományos ambícióval rendelkező hallgatók maradnak. Nem voltak egyéb elvárások, órákat sem tartottak és nekem sem kellett tartanom. Az ösztöndíj, amire pályáztam, nemcsak a tandíjat, hanem nagyjából a megélhetést is fedezte. Hét-tíz kutató kapja meg évente ezt a lehetőséget Magyarországról. Az esetemben kifejezetten örültek, hogy nem japán szakosként jelentkeztem, talán előny is lehetett az elbírálásban. Ugyanis a legtöbb pályázó mindig japán szakos háttérrel érkezik, az orvosi, mérnöki területről pályázó ritka, mint a fehér holló. Maga az ösztöndíj pedig két évre szól, amely nemcsak PhD-re, hanem mesterszakra is érvényes, a két év leteltével pedig meg lehet hosszabbítani a képzés idejére (például én négy évig kaptam), viszont nem meghosszabbítható a hallgató csúszása esetén.

Mennyire kezelték Önt egyenrangúan?

Bár a japán nyelvvizsgarendszer szerint felsőfoknak számító kettes fokozatú nyelvvizsgám van, még így is másképp tekintenek egy európaira, mint egy japánra, ennek a rossz és a jó oldalával együtt.

A kellemetlen oldala többek között az volt, hogyha japánul hozzászóltam valakihez, mindig angolul próbált válaszolni, akkor is, ha éppen alig tudott angolul. Valamilyen szinten viszont a túlzottan merev szabályokat viszont az európai származásom miatt tudtam tágítani a mindennapi életben. Kevesebb bonyolult udvariassági formulát várnak el egy külföldivel szemben.

Mivel fog foglalkozni ezután? A MOGI-n fog kutatni?

Egyelőre még nem döntöttem, és a helyzet sem kedvez az álláskeresésben. Kevesebb, mint egy hete költöztem haza. A MOGI-ról, a SZTAKI-tól (a volt MTA, a jelenlegi Eötvös Loránd Kutatási Alap Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete – a szerk.) és az iparból is jelezték, hogy szívesen látnak. A kapcsolatot a MOGI-val és a Chuo Egyetemmel mindenképpen meg szeretném tartani. A Chuo Egyetemtől pedig jelezték, hogy még később is terveznek olyan projekteket, amelyekbe becsatlakozhatok.

Újra igent mondana arra, hogy kimenjen Japánba?

Igen. Leginkább pedig azoknak ajánlanám, akik már a mesterképzésen is részt vettek kutatásban, írtak cikket, dolgoztak valakivel közösen egy projekten. Itt a Chuo Egyetemen sokkal nagyobb önállóságot várnak, mint a magyar doktori képzésen.

Március végén, a koronavírus-járvány alatt ért haza. Hogyan kezelték Japánban a helyzetet?

Japánban semmi nem volt érzékelhető a vírust körülvevő aggodalomból, a boltok és a turistalátványosságok nyitva voltak, csak a múzeumok, kilátók zártak be.

Jelenleg önkéntes karanténban vagyok, de nincsenek tüneteim (az interjú április 3-án készült – a szerk.).

Benesóczky László

Fotók: Kovács Gábor, Chuo Egyetem
A cikk 2020. április 20-án jelent meg.