Témájuk megtalálásában személyes motivációjuk is szerepet kapott - interjú a kari TDK három nyertes hallgatójával

Karunk TDK-konferenciáját 2020. november 12-én délelőtt rendezték meg. Meginterjúvoltunk három nyertes hallgatót: Nemes-Károly Istvánt, Poór Dániel Istvánt és Palágyi Imrét.

Nemes-Károly István a Polimertechnológia szekció 1. helyezését és a Pro Progressio Alapítvány különdíját nyerte el, újszerű fém-polimer vállízűleti implantátum rendszer kidolgozásával és továbbfejlesztésével, konzulense Szebényi Gábor, Ureczki Ágnes és Kocsis György volt.

Poór Dániel István nemcsak a Gépgyártástechnológia szekció 1. helyezését érte el, hanem a Rektori Különdíjat is megkapta az "Újrahasznosított és újonnan gyártott szénszál erősítőanyagú polimer kompozitok összehasonlító forgácsolhatósági vizsgálata" című kutatásáért. Poór Dániel István konzulense Geier Norbert volt.

Harmadik interjúalanyunk, Palágyi Imre a Gyártástechnológia szekció második helyét érte el, minimális leválasztható rétegvastagság meghatározása ellenirányú marással című dolgozatával. Konzulense Biró István volt.

Miért pont ezt a témakört választottad?

Palágyi Imre: A témakör választott inkább engem, egész egyszerűen az ezzel a témával szorosan összefüggő alaptantárgy vizsgája jól sikerült, ami miatt a jelenlegi konzulensem felajánlotta a lehetőséget a TDK-ra. Elsőre is érdekesnek hangzott a terület, aztán azt mondta, hogy születhet ebből a kutatásból a szakdolgozatom is, így gondoltam jó lehet az előadás egy amolyan „főpróbának” a szakdolgozat védéshez is, hogy szokjam az ilyen jellegű kérdéseket.

Poór Dániel István: Amikor két és fél évvel ezelőtt találkoztam Dr. Geier Norberttel, későbbi témavezetőmmel, éreztem, hogy az egyetemi éveim alatt szeretnék majd vele együtt dolgozni. Így ismerkedtem meg tulajdonképpen a szálerősített polimer kompozitok forgácsolásának témakörével. Jelenlegi témaválasztásom már személyesebb indíttatású: mérnöki felelősségemnek éreztem, hogy kutatásommal nagymértékben a fenntartható fejlődést támogassam és segítsem elő, ezért kezdtem el az újrahasznosított szénszálas erősítőanyagok elterjedéséhez szorosan kapcsolódó tématerületen kutatni.

Nemes-Károly István

Nemes-Károly István:
Ennek számos oka volt, nehéz lenne mindet felsorolni. Mindig lenyűgözött az emberi test működése, bonyolultsága és kompaktsága, mely hihetetlen kifinomultsággal párosul. Ez a csodálat munkám során csak még tovább nőtt, ahogyan tanulmányoztam az orvosi irodalmat és próbáltam megérteni, továbbá számomra érthető – mérnöki – nyelvre lefordítani az ott fellelt tudást.

Ugyanakkor a kiindulási pontot mindenképpen a szüleim jelentették - akik orvosok - továbbá nem szabad megfeledkeznem nagybátyámról, Dr. Rudner Ervinről sem, aki ortopédsebész. Nála mindig volt egy-két implantátum, amit tüzetesen szemügyre lehetett venni, megtekergetni és vizsgálgatni. Tőle kaptam első revíziós úton eltávolított implantátumaimat, melyekből a szakdolgozatom készült Dr. Kiss Zoltán tanár úr vezetésével.

Ez a dolgozat a védésen nem aratott nagy sikert, de továbbra is érdekelt a téma és szerencsére motivált maradtam, így – Dr. Kiss Zoltán tanár úr javaslatára – Dr. Szebényi Gábor tanár úr és Dr. Kocsis György ortopédsebész, valamint Ureczki Ágnes útmutatásai alapján, Urbán Máté barátommal belekezdtünk a vállimplantátumok kutatásába. Ennek eredménye egy – igen sikeres – TDK dolgozat lett, melynek folytatásaként született meg mostani dolgozatom, továbbá ezzel párhuzamosan Ébend András kollegámmal együtt is írtunk egy dolgozatot, melynek szintén nagyon kecsegtető eredményei lettek. Összességében elmondható, hogy munkámat mindvégig nagyon sok ember segítette és az idevezető úton is jónéhány személynek kell köszönetet mondanom a támogatásáért.

Poór Dániel István

Mi volt a legnagyobb újdonság a kutatásodban, ami saját magad számára is revelációt jelentett?

Poór Dániel István: A forgácsolási kísérletek során speciális, komplex szerszámgeometriákkal dolgoztunk, amelyek különleges hatásokkal rendelkeznek a kompozitra és a forgácsolási folyamat energetikai jellemzőire. Rendkívül izgalmas és nagyon összetett feladat volt, hogy az erőjelekből következtessünk a forgácsolási folyamat közben lejátszódó eseményekre. Továbbá, ezek a szerszámok egyes esetekben rejtélyes roncsolódást is okoztak az elkészült alaksajátosságokon, amely jelenségre egyelőre még csak elméleteim vannak.


Nemes-Károly István: Ahogyan azt említettem korábban, az emberi test kifinomultsága és összetettsége taglózott le eleinte, valamint az a tény, hogy a benne található „megoldásokból” mennyit tanulhatunk. Ezek lemásolásával, vagy akár csak megértésével, mennyit profitálhatunk mérnöki szempontból. Később, ahogyan beleástam magam a vállimplantátumok irodalmába, nyilvánvalóvá vált, hogy - összehasonlítva mondjuk egy csípőprotézissel – vállak esetében sokkal rosszabb a túlélési ráta, így tendenciózusan gyakrabban kerül sor revíziós műtétekre. Ezen operációk esetében manapság a sebészeknek meglehetősen invazív beavatkozásokat kell végezniük, valamint jelen rendszerekkel igen kötött sémák szerinti művi ízületeket ültethetnek be. Így elsődleges célom a minél nagyobb sebészi szabadság biztosítása volt, nagyfokú modularitással, valamint az időnyerés – revíziós műtéti sorozattal – hogy mindig legyen egy következő konstrukció, melyre tovább lehet lépni, a lehető legkisebb traumát okozva ezzel a páciensnek. Elképzelésem szerint a műtétet végző orvos a szettből választhatná ki a beteg állapotának legmegfelelőbb alkatrészeket, melyekből összerakhat egy implantátumot, ugyanis az általam tervezett rendszer darabjai teljesen kompatibilisek. Továbbá kiemelném még a személyre szabást, ugyanis a vállövi csontok CT felvételeinek tanulmányozásánál nagyfokú egyéni variációkat találtunk. A személyre szabás során összegyűjtöttem a módosítandó paraméterek sorát, melyek megváltoztatása szükséges a „taylor made” konstrukció kialakításához. Ezáltal már egyszerűen és gyorsan elvégezhető bármelyik – a szettből összerakott – kivitel személyre szabása, egy az orvosi diagnosztikában bevett és általánosan használt CT felvétel alapján

Palágyi Imre

Palágyi Imre:
Mivel még soha nem végeztem kutatást, így az egész folyamat teljes mértékben új volt, ezért nem tudnék megnevezni valami kiugró dolgot. Talán az, hogy mennyi időt el lehet tölteni egy Excel felett.

Elképzelhető, hogy tovább fogsz kutatni a témában?

Nemes-Károly István: Igen, szeretném tovább folytatni megkezdett kutatásaimat PhD hallgatóként a Polimertechnika Tanszéken.

Palágyi Imre: Mindenképp nyitott lennék rá, meglátjuk, hogyan alakul a jövőm a továbbiakban.

Poór Dániel István: Igen, a kutatási projektem nem fejeződött be a TDK-val. Az eredeti tervek alapján is több különböző kísérlettel terveztem vizsgálni a témámat - amiknek egy része még elvégzésre vár-, azonban már a projekt első szakaszában világossá vált számomra, hogy sokkal több megválaszolandó kérdés van a témámban, mint hittem. Sőt, már körvonalazódik bennem, hogy milyen irányokba lehetne kiszélesíteni a vizsgálódást.

Benesóczky László


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések