Mit alkothat együtt egy dizájner és egy kutató? Hulladékmentes vendéglátóhelyet!

Népszerű vendéglátóhely narancshéj- és műanyagpohár-hulladékából készített dizájnalapanyagot Gungl Tibor dizájner (jobbra) a BME Gépészmérnöki Karán. Az UPLUX lámpák, és más  újrahasznosítható dizájnertárgyak alkotóját a Polimertechnika Tanszék adjunktusa, Kmetty Ákos (balra) mentorálta, a Magyar Divat és Design Ügynökség (HFDA) Start Programjának kéthetes gyakorlati része alatt. Interjú.
Hogyan került be a Magyar Divat és Design Ügynökség Start programjába?
Gungl Tibor: Jelentkeztem, és kiválasztottak, így az első évfolyam tagja lehettem.
Az UPLUX márkanév alatt bicikliket és ipari hulladékokat hasznosít újra. Miért pont ezekkel az anyagokkal foglalkozik?
Gungl Tibor: Anyaghasználatban valójában nagyon változatos dolgokban gondolkodom, például koaxkábelt és palackokat is feldolgozok. A bicikliknél a rengeteg hulladék, de kiválóan hasznosítható elem keltette fel a figyelmemet.
 Miért esett a választása a BME Gépészmérnöki Kar Polimertechnika Tanszékére, mint gyakorlati helyszínre?
Gungl Tibor: Sokat nyomoztam. A kiindulás a hulladék volt, ahhoz kerestem egy polimerekkel foglalkozó szervezetet. Tizenöt-húsz kontakt után jutottam idáig, mert nehéz volt Magyarországon olyasvalakit találni, aki PLA-val (poly-lactic-acid, politejsav) foglalkozik, ráadásul nem csak az általa jól megszokott módon. A mentorprogram legtöbb tagja egyébként inkább a designra helyezte a hangsúlyt, tehát dizájnbeton-manufaktúránál, bútorgyárnál, vagy a Hollóházi porcelángyárnál teljesítették a gyakorlatukat.
Mit kell tudni erről az új, kifejlesztett anyagról?
Kmetty Ákos: A két alapanyag egyike, a PLA egy hőre lágyuló anyag, egyszerre megújuló erőforrás-alapú is, komposztálható is, és újra is hasznosítható. Az anyag komposztálhatósága természetesen nem azt jelenti, hogy komposztálnunk is kell az életciklusa végén, hanem anyagában történő újrahasznosításával is előállíthatunk belőle új terméket. Felhasználását tekintve jellemzően 3D nyomtatók huzal anyagaként, csomagolástechnikai termékek alapanyagaként használhatjuk fel. Külön kiemelném, hogy akár kis sűrűségű párnázó habok előállítására is alkalmas, amellyel kapcsolatban egy sikeres projektet zártunk le a múlt év végén a Nemzeti Versenyképességi és Kiválósági Programon belül.
Gungl Tibor: A PLA pohár nem bomlik le magától, ha valaki eldobja az erdőben, mert még nehéz komposztálni a politejsav-termékeket, anaerob körülmények, és ipari komposzt szükséges hozzá. Ha földdel keverjük be, igencsak eltolt arányok szükségesek a bomlás megkezdődéséhez. Ha bekeveredik más műanyag közé, viszont újrahasznosítását nagyon lerontja, mert pár százalék PLA nagy mennyiségű más anyagot képes elsavasítani.
Kmetty Ákos: Egy startup már elindult ilyen témában, amely a Startup Campus BME powered by Hiventures műegyetemi inkubációs program második helyezését érte el. Ott megpróbálják a PLA-t házi komposztálási körülmények között is vizsgálni és megoldani a biológiai úton történő lebonthatóságát.
 Az anyag, amit a mentorprogramon belül létrehoztunk, pedig egy biokompozit, amely hasonlít a WPC-re (Wood Plastic Composite, egy népszerű, például teraszburkolásra is használatos anyag, farosttal töltött hőre lágyuló polimer). Az általunk alkalmazott különböző mennyiségű narancshéjőrlemény és a benne található narancsolaj ráadásul megszínezte, és jó illatot is adott az új anyagnak.
Vannak-e esetleg más felhasználási módjai a narancshéj-PLA-kompozitnak?
Gungl Tibor: Ennek a transzparens, fényt színező anyagnak, amit kifejlesztettünk, számos felhasználási módja lehet: lámpabura, burkolat, lézerrel kilyuggatva pedig akár fülbevaló.
 Fontos megemlíteni, hogy a narancshéjőrlemény és a PLA pohár is hulladék, amely a Kertem nevű vendéglátóhelyről származik. Ez a két termék az összes szeméttermelésük jelentős hányada, és nagy fejlemény lenne, ha ezzel teljesen hulladékmentessé tehetnénk.
Kettejük fejében már volt egyfajta terv, amit csak végre kellett hajtani, vagy útközben tapasztalták ki, mi lenne a legjobb módszer?
Kmetty Ákos: Alapvetően mindkettő. Az egyeztetés után már volt egy alapvető tervünk. A kísérletezés közben darálási problémákba is ütköztünk: annyira érzékeny az anyag a darálás során fellépő hőfejlődésére, hogy összetapad. Azon is gondolkodtunk, hogy szárítsuk-e a narancshéjat, vagy narancshéj-őrleményt. A narancsban lévő olaj megtartása és annak termék színre gyakorolt hatása végett a szárítást elvetettük. A kísérletek végén kiderült, nagyobb töltöttségnél, amikor 15 tömegszázaléknál több a narancshéj aránya a keverékben, beég az extruderbe.
Megnéztük, hogy e kompozitból tudunk-e  fröccsöntéssel, valamint síkfóliagyártással terméket gyártani. A legérdekesebb az volt, hogy fel tudjuk-e dolgozni a nedvesség és az olajtartalom miatt, mert a kísérletünknek nincs előzménye, tudomásunk szerint Magyarországon még ilyet nem készítettek.
Vannak-e további terveik az együttműködésben?
Kmetty Ákos: Számos ötlet megfordult a fejünkben. Ha lesz rá lehetőség, mindenképpen folytatjuk a közös munkát. 
Fotók: HFDA / The Fulldog
Külön köszönettel tartozunk Skovrán Ágotának, a HFDA munkatársának.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések