Mágneskörnyezet és modularitás - interjú az MNB-BME Innovációs Tér pályázat nyertes hallgatóival

Egy terméktervező szakos hallgatókból álló háromfős csapat nyerte meg a Műegyetem (BME) és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) közös Innovációs Terének kialakítását célzó tervpályázatát. Interjút készítettünk a csapat tagjaival, Kallus Patríciával, Rajkai Boldizsárral és Szakály Bálinttal, a BME Gépészmérnöki Kar (GPK) ipari terméktervező mérnöki mesterszakának hallgatóival.

Milyen paraméterekkel kellett megterveznetek az innovációs teret?

Szakály Bálint: Kezdetben a hetven négyzetméter területű E201-es termet jelölték ki a szervezők, amelyben csak az ajtók, az ablakok, a falak és az oszlopok helyét kellett kötöttségként kezelnünk. Ezen kívül szinte teljesen ránk bízták a tervezést, bár tudatában voltunk, hogy az innovációs tér helyszíne lehet, hogy megváltozhat annak létrehozásáig. Ezért egy nagyobb, 150 m2-es teremhez is megterveztük a pályaművet, és mindkét változatot úgy alakítottuk ki, hogy az kisebb változtatásokkal átemelhető legyen egy nagyobb terembe, ezekből a tervekből is készültek látványtervek. Fontos volt, hogy a hely lehetővé tegye a projektmunkák támogatását, inspirálja a jelenlévőket új ötletekre, emellett természetes környezetet kell nyújtania, ahol az emberek szívesen töltik idejüket, illetve hogy a felmérésünk szerint a csapathelyek mellett egyéni munkára kialakított térrészeknek is maradjon hely.

Rajkai Boldizsár: A Magyar Nemzeti Bank (MNB) kereste fel a BMEGazdaság- és Társadalomtudományi Karát, és azt szerették volna elérni, hogy egy olyan teret alkossunk, amire szüksége van a diákoknak. A GTK pedig felkereste Varga Andrást, a GPK Gép- és Terméktervezés Tanszékének mesteroktatóját.

Szakály: Fontos szempontként szerepelt, hogy legyen egy mágneskörnyezet, mi az, ami odavonzza az embereket, és nekünk kellett kitalálni, mi vonzhatja oda őket.

Az E201-es terem, mint helyszín, jó választás lehet, mivel a campus közepén, könnyen elérhető helyen található. Az innovációs tér modern jellegét tekintve talán a Q épületben lenne a legjobb helyen, de véleményünk szerint a Goldmann tér közelében tervezett, egyelőre még nem megépített innovációs központ is tökéletes helyet tudna biztosítani neki.

Milyen konkrét ötlet köré szerveződik a pályaművetek?

Kallus Patrícia: A tervezés során szem előtt tartottuk a természetközeliség élményét, valamint a nagyobb teremváltozatnál arra törekedtünk, hogy legyen legalább három-négy elszeparálható részleg a projektmunkákhoz, valamint egy műhelyszoba is. A kisebb teret pedig szintén tagoltuk, de csak vizuálisan. Viszont szerettük volna, hogy az egész tér egybenyitható legyen, ha előadást tartanak a teremben.

Szakály: A munka során mindenki először a saját koncepcióját gondolta ki. Patrícia a határtalanság érzését állította középpontba, amelyet minél több természetes fény bebocsátásával próbál elérni), Boldizsár ötlete a modularitás volt, hogy mobilis bútorzattal rendezzék be a termet, és sokféle tevékenységhez lehessen alakítani. Például, amikor nem használják a székeket, a bútorzatban tarthatók, így kevesebb helyet foglalnak. Nálam inkább elkülönített terek voltak. A három tervből pedig kialakítottuk a pályamű végső változatát.

Fontos célunk volt a természetközeliség, a variálhatóság, a mobilis bútorzatok. Emellett helyet kapott digitalizáció is, amely az egyik legfontosabb követelményt, a fenntarthatóságot hivatott segíteni. Az általunk elképzelt, a térhez kapcsolódó lehetséges telefonos applikáció prototípusát is elkészítettük, ennek segítségével mutattuk be a működést a bírálóbizottságnak és a pályázatot kiíró MNB képviselőinek. Ezen irányelveket szem előtt tartva úgy gondoljuk, hogy egy modern, többfunkciós teret tudtunk létrehozni, ami elkészülte után, a jövőben egy "mágnes" környezetként működhet, mely odavonzza az embereket.

Rajkai: Egy önfenntartó teret szerettünk volna létrehozni, hogy hosszantartó használatot biztosítsunk a teremnek és a berendezéseknek, például a digitális táblák, erős szoftvercsomagok, LED-falak, 3D-nyomtató. Tervünkben egyébként az applikáción keresztül – amit egyébként Bálint készített - lehet regisztrálni különböző időpontokra.

Az applikáció minden releváns adatot regisztrál, például, hogy a használó melyik asztalnál ül, melyik eszközzel foglakozik. A carsharing rendszerhez hasonlóan minden felhasználó visszajelzést ad használat előtt és után. Ha egy csapat jó értékeléseket kapott, a későbbiekben több időpont közül választhatnak, mint akik kevésbé jókat kaptak, esetleg hozzáférhetnek különböző eszközökhöz.

Milyen kihívás volt a feladatban, illetve a munkátok során?

Szakály: A legnagyobb kihívás számomra maga a félév volt, mert a GTK-n, a műszaki menedzser BSc szakon végeztem, de szerettem volna tágítani műszaki ismereteimet. Ez csak a második félévem volt a GPK ipari termék- és formatervező képzésén, így a szoftverek kezelését is még tanulnom kell. Másrészt, esetenként különbözött a véleményünk, de ezt mind pozitívan fogtuk fel.

Kallus: Egyszerre kihívás, de hihetetlen nagy előny is volt, hogy különböző képzésekről érkeztünk, többféle szemszögből tudtunk hozzá látni a munkához. Én az Óbudai Egyetemen végeztem, ipari terméktervező mérnökként, csomagolástechnika specializáción, Bálint a GTK-ról érkezett a képzésre, egyedül Boldizsár volt „tősgyökeres” terméktervező.

Rajkai: Ráadásul a lezárások miatt kétszer tudtunk összesen találkozni, különben videóhívásokban tartottuk a kapcsolatot.

Kallus: Viszont így hetente több alkalommal is órákat beszéltünk.

Munkamegosztással dolgoztatok, vagy mindannyian részt vettetek az összes folyamatban?

Szakály: Olyan sok részfeladat volt a közös munka során, hogy lehetetlen lett volna mindegyikünknek részt venni az összes feladatban. Így felosztottuk azokat, és mindenki bevállalt egy-egy részfolyamatot. Viszont hétről hétre, ahogy haladtunk, ezeket megmutattuk egymásnak és mindig megbeszéltük közösen, mit változtatnánk, hogyan haladnánk tovább. De természetesen voltak közösen megvalósított munkarészek is.

Milyen közös, vagy esetleg egyéni szakmai terveitek vannak?

Szakály: Jelenleg a Boschnál dolgozom projektmenedzser-gyakornokként, ott szeretnék helytállni, Illetve szívesen folytatnánk az innovációs tér további tervezését, amennyiben szükség van ránk. Ezen kívül természetesen tanulunk tovább, hiszen a nyakunkon a következő félév, amit remélünk, hogy legalább olyan eredményes lesz, mint az előző. Hosszú távon egyébként a mérnöki és gazdasági felfogást is igénylő munkák vonzanak.

Rajkai: Terméktervező gyakornokként helyezkedtem el nemrég, és nagyon boldoggá tenne, ha később ezzel foglalkozhatnék.

Kallus: Én a Knorr-Bremsénél dolgozom gyakornokként, de a jövőben szeretnék visszatérni a csomagolástervezéshez, és a formatervezéshez is. Így vagy úgy, bízom benne, lesz még közös munkánk, akár a képzés következő projektfeladatán keresztül.

Tudtok esetleg valamit a projekt jövőjéről?

Rajkai: Megvalósítás előtt áll, és zajlanak az egyeztetések.



Benesóczky László