"Gyerekkorom óta körülvettek a különböző gépek és berendezések" - Interjú Varju Evelinnel, a BME Gépészmérnöki Kar PhD hallgatójával
Miért választottad a Műegyetem gépészmérnöki képzését?
A gimnáziumban szinte az összes tantárgyban megtaláltam azt a témakört, ami érdekelt és lekötötte a figyelmemet, mégis inkább a reál tantárgyak álltak közelebb a szívemhez. Így nem is volt kétséges számomra, hogy olyan szakon szeretnék továbbtanulni, ahol ezeket az ismereteket tudom hasznosítani. Gyerekkorom óta körülvettek a különböző gépek és berendezések, ugyanis nagyapám, lakatos lévén, egész életében ezeken dolgozott. Emiatt is vonzott valószínűleg jobban a gépészmérnöki szak, mint bármelyik másik, amikor lapozgattam a félvételi tájékoztatót. Ha pedig műszaki tudományokról van szó, bizonyára Magyarországon a Műegyetem jut mindenkinek eszébe először, így nem voltam ezzel másképp én sem. A BME színvonalas képzést, érdekes és széleskörű lehetőségeket kínál a hallgatók számára, valamint a hazai kutatás-fejlesztés egyik legjelentősebb bázisaként tartják számon.
Mi az a három legfőbb dolog, amit a BME Gépészmérnöki Karán töltött évek alatt kaptál?
Szakmailag egy olyan sokrétű, széleskörű és korszerű szaktudást és végzettséget, amivel nemcsak a hazai, hanem a külföldi munkaerőpiacon is el lehet helyezkedni.
Ha személyes oldalról közelítem a kérdést, akkor a legfontosabb dolog, amit a képzés során kaptam, azok a kapcsolatok. Legyen szó barátokról, akikkel esténként összefutunk és beszélgetünk; oktatókról, akikre tudom, hogy számíthatok még a képzés elvégzése után is, vagy éppenséggel a páromról, akivel egymásra találtunk és megoszthatom Vele az egész életemet.
Kicsit általánosabban azt felelném rá, hogy egy lehetőséget kaptam arra, hogy megismerjem önmagamat, és eldönthessem, mit szeretnék kezdeni az életemmel.
Mit tanácsolnál annak, aki a BME Gépészmérnöki Karának képzéseire felvételizik?
Ha igazán szeretnél valamit, meg kell küzdeni érte. Tíz év távlatából nézve, egy pillanatig sem bántam meg azt, hogy a BME gépészmérnöki képzését választottam. Minden kihívás és küzdelem ellenére büszke vagyok arra, hogy itt tanulhattam és az oklevelemen a Műegyetem neve áll. Ez egy olyan eredmény, amit Magyarországon és külföldön is megbecsülés övez.
Hogyan látod magad tíz év múlva?
Az MSc gépészmérnöki diplomám megszerzése után úgy döntöttem, hogy ennyi számomra nem elég, szeretném a PhD fokozatot is megszerezni. Reményeim szerint a doktori fokozat megszerzése után az Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék kollégáinak sorát fogom erősíteni, ahol nemcsak a kutatási és ipari projektekben, hanem a hallgatók oktatásában is részt fogok venni. Szerencsésnek mondhatom majd magam, hogy ha évekkel később olyan szeretettel és tisztelettel emlegetnek a diákok, mint ahogy én teszem azokkal az oktatókkal, akiknek köszönhetem, hogy ott tartok ma, ahol.
Benesóczky L.
Fotó: Varju Evelin
Az interjú eredetileg a HVG Diploma felsőoktatási kiadvány hirdetéseként jelent meg.
A gimnáziumban szinte az összes tantárgyban megtaláltam azt a témakört, ami érdekelt és lekötötte a figyelmemet, mégis inkább a reál tantárgyak álltak közelebb a szívemhez. Így nem is volt kétséges számomra, hogy olyan szakon szeretnék továbbtanulni, ahol ezeket az ismereteket tudom hasznosítani. Gyerekkorom óta körülvettek a különböző gépek és berendezések, ugyanis nagyapám, lakatos lévén, egész életében ezeken dolgozott. Emiatt is vonzott valószínűleg jobban a gépészmérnöki szak, mint bármelyik másik, amikor lapozgattam a félvételi tájékoztatót. Ha pedig műszaki tudományokról van szó, bizonyára Magyarországon a Műegyetem jut mindenkinek eszébe először, így nem voltam ezzel másképp én sem. A BME színvonalas képzést, érdekes és széleskörű lehetőségeket kínál a hallgatók számára, valamint a hazai kutatás-fejlesztés egyik legjelentősebb bázisaként tartják számon.
Mi az a három legfőbb dolog, amit a BME Gépészmérnöki Karán töltött évek alatt kaptál?
Szakmailag egy olyan sokrétű, széleskörű és korszerű szaktudást és végzettséget, amivel nemcsak a hazai, hanem a külföldi munkaerőpiacon is el lehet helyezkedni.
Ha személyes oldalról közelítem a kérdést, akkor a legfontosabb dolog, amit a képzés során kaptam, azok a kapcsolatok. Legyen szó barátokról, akikkel esténként összefutunk és beszélgetünk; oktatókról, akikre tudom, hogy számíthatok még a képzés elvégzése után is, vagy éppenséggel a páromról, akivel egymásra találtunk és megoszthatom Vele az egész életemet.
Kicsit általánosabban azt felelném rá, hogy egy lehetőséget kaptam arra, hogy megismerjem önmagamat, és eldönthessem, mit szeretnék kezdeni az életemmel.
Mit tanácsolnál annak, aki a BME Gépészmérnöki Karának képzéseire felvételizik?
Ha igazán szeretnél valamit, meg kell küzdeni érte. Tíz év távlatából nézve, egy pillanatig sem bántam meg azt, hogy a BME gépészmérnöki képzését választottam. Minden kihívás és küzdelem ellenére büszke vagyok arra, hogy itt tanulhattam és az oklevelemen a Műegyetem neve áll. Ez egy olyan eredmény, amit Magyarországon és külföldön is megbecsülés övez.
Hogyan látod magad tíz év múlva?
Az MSc gépészmérnöki diplomám megszerzése után úgy döntöttem, hogy ennyi számomra nem elég, szeretném a PhD fokozatot is megszerezni. Reményeim szerint a doktori fokozat megszerzése után az Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék kollégáinak sorát fogom erősíteni, ahol nemcsak a kutatási és ipari projektekben, hanem a hallgatók oktatásában is részt fogok venni. Szerencsésnek mondhatom majd magam, hogy ha évekkel később olyan szeretettel és tisztelettel emlegetnek a diákok, mint ahogy én teszem azokkal az oktatókkal, akiknek köszönhetem, hogy ott tartok ma, ahol.
Benesóczky L.
Fotó: Varju Evelin
Az interjú eredetileg a HVG Diploma felsőoktatási kiadvány hirdetéseként jelent meg.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése