"Célom, hogy valami igazán számottevő dolgot tegyek a tudományért"

"Ha Rómában jársz, tégy úgy, mint a rómaiak!" - tartja a mondás. Giuseppe Habib egy római elitegyetemen tanult gépészmérnöknek, de egyszer, amikor Budapesten járt, magával ragadta a város atmoszférája, és Erasmus-ösztöndíjának helyszínéül a Műegyetemet választotta, és úgy döntött, itt végzi a doktori tanulmányait is. A Gépészmérnöki Karon folyó magas színvonalú szakmai munkát megismerve később kutatóként tért vissza, most pedig a Gépészmérnöki Kar Műszaki Mechanikai Tanszékének adjunktusaként dolgozik. Interjú.

2008-ban diplomázott a római La Sapienza Egyetemen. Miért választotta a gépgyártás területét?

Középiskolás korom óta lenyűgözött, hogy meg lehet jósolni a tárgyak dinamikáját a matematika segítségével. Ezért szerettem a fizikát és azon belül is különösen a mechanikát. Amikor választanom kellett, melyik egyetemre menjek, még nem tudtam dönteni a gépészmérnöki és a fizika szak között. Amit biztosan tudtam viszont, hogy a mechanika területével szeretnék foglalkozni. Végül a gépészmérnöki szakot választottam, mert úgy gondoltam, ez több munkalehetőséget biztosít.

Miután megszerezte mesterszakos diplomáját gépészmérnökként, nem indult el azonnal a doktori képzés felé. Mi vitte a döntés felé? miért döntött úgy, hogy visszatér az egyetemre?

Miután megszereztem a mesterszakos diplomámat, elgondolkodtam a doktorálás lehetőségén, de végül úgy döntöttem, megnézem milyen az iparban dolgozni. Két vállalatnál is dolgoztam mechanikai tervezőként, először  Rómában és utána  Budapesten, de sehol sem voltam teljesen elégedett a munkámmal.  Az volt az érzésem, hogy az alap- és mesterképzés során megszerzett tudásom nagy része nem igazán volt hasznos a munkámban, különösen  a matematikai módszereket tekintve. Az iparban eltöltött egy év  után a matematikai tudásom kezdett arra a szintre kerülni, amilyen az egyetemi tanulmányaim kezdetén volt. Ez arra ösztönzött, hogy visszatérjek az egyetemre és belekezdjek a doktori tanulmányaimba. Összességében úgy gondolom, hogy az,  amit az egyetemen elméleti szinten tanítunk, az sokkal összetettebb, mint amit a mérnöki vállalatoknál a gyakorlatban kérnek.

Mesterszakos tanulmányai idején Erasmus ösztöndíjjal érkezett Magyarországra. Miért pont Magyarországot választotta?

Néhány hónappal az úticélom kiválasztása előtt egy hétvégét töltöttem Budapesten. Nagyon izgalomba hozott az itteni élet, és rájöttem, hogy Budapest kiváló célpont lehet az Erasmus eltöltésére, ráadásul  a BME rengeteg angol nyelvű kurzust biztosít.
Figyelembe véve az akkori budapesti megélhetési költségeket, lehetőségem volt arra, hogy az ösztöndíjból elég jó életszínvonalon tartsam el magam.

Mi volt a benyomása az itteni életről?

Az első pozitív benyomásom, amelyet a hétvégén Budapesten szereztem, végig megmaradt  az Erasmus-programom során, nagyon jól éreztem magam! Nagyon szeretem Budapest hangulatát, számomra a világ egyik legjobb városa. Szerintem Budapest  tökéletes hely az egyetemi tanulmányok eltöltésére. Bár sokan azt mondják, a magyarok  pesszimisták, nekem  soha nem volt ilyen benyomásom Budapesten. Inkább erős életigenlést látok, főleg a fiatalokban.

Később a doktori képzését is hazánkban végezte.

A PhD tanulmányaimat a római La Sapienza Egyetemen kezdtem, azonban szerettem volna egy kis időt tölteni Budapesten is, ahol az akkor még barátnőm (most már feleségem) lakott. Ezért sikerült egy hivatalos együttműködést kialakítanom a két egyetem között. Gyakorlatilag a doktori képzésem amolyan kettős PhD képzés lett: hallgatója lettem a La Sapienza Egyetemnek és a BME-nek is. Így az idő nagyjából felét Budapesten, felét pedig Rómában töltöttem. A doktori  fokozatom alatt tudatosult bennem az itt végzett tudományos munka magas színvonala.

 Miután azonban elvégeztem a doktori képzést, úgy döntöttem, hogy egy másik országba költözöm, hogy új tapasztalatokat szerezhessek mind szakmailag, mind magánéleti szempontból.  Így töltöttem el három évet a belgiumi Liège-ben egy posztdoktori ösztöndíjjal, ami kiváló lehetőség volt számomra. Bár nagyon jól éreztem magam ott, úgy döntöttem, hogy visszamegyek Budapestre vagy Rómába, főleg azért, hogy közel legyek vagy a családomhoz, vagy a feleségem családjához. Végül sikerült egy budapesti pozíciót megszereznem egy Marie Skłodowska-Curie egyéni ösztöndíjnak köszönhetően, amely két évig fizetést és kutatási költségeket biztosított számomra. Itt már ismertem a budapesti munkakörnyezetet és a Műszaki Mechanikai Tanszék által elért kiváló tudományos szintet. Tehát nagyon boldog voltam mind szakmailag, mind emberileg.

Mi a kutatási területe a mechanikában?

Főleg nemlineáris dinamikával foglalkozom, és különösen sokat dolgoztam a rezgéscsökkentés területén. Nem könnyű elmagyarázni nem szakmabelieknek, hogy mit is jelent ez, de megpróbálom. A mérnöki munka a valóság feltételezésével és egyszerűsített fizikai és matematikai modellek felépítésével működik. A dinamikában e modellek többségét lineárisnak tekintik, mivel ez jelentősen leegyszerűsíti őket, és lehetővé teszi a mérnökök számára, hogy könnyen jóslásokba bocsátkozzanak a rendszer viselkedésével kapcsolatban. Bizonyos esetekben a „linearitás” hipotézis nem érvényes, mivel a lineáris modellek kihagynak néhány fontos jelenséget. Ilyenkor nemlineáris modelleket kell használni, amelyek kezelése sokkal bonyolultabb. Leegyszerűsítve elmondhatjuk, hogy feladatom ezekkel a nemlineáris modellekkel foglalkozni és megpróbálni jóslatokkal szolgálni a nemlineáris mérnöki rendszerek dinamikájáról.

A nemlineáris modellek fontosságát bemutató gyakorlati példa a vontatott pótkocsik esete. Ha adott egy vontatott pótkocsi, fix terhelési feltételekkel és fix sebességgel, a legtöbb esetben a lineáris modellek azt jósolják, hogy a rendszer stabil, vagyis a pótkocsi az autó mögött marad. A megfelelő nemlineáris modell azonban azt mutathatja, hogy ha a pótkocsit viszonylag nagy perturbáció (zavarás) éri, például széllökés, jobbra és balra kilenghet, amíg végül felborul és balesetet okoz. Valójában az ilyen típusú balesetek meglehetősen gyakoriak.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Az a tervem, hogy itt maradok Budapesten, de soha nem lehet tudni, mi fog történni és hová visz az élet. Kutatóként – bármennyire is kézenfekvő ezt mondani, de – az a célom, hogy valami igazán számottevő dolgot tegyek a tudományért, ami remélhetőleg hatással lehet az emberek életére is.

Benesóczky László

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések