"Amikor nem a laborban dolgoztam éppen, akkor is a kutatásomon gondolkodtam" - interjú OTDK-nyertes hallgatónkkal, Haba Tamással

Haba Tamás

A 35. OTDK  BME Gépészmérnöki Karáról érkező nyerteseit bemutató interjúsorozat első részeként Haba Tamással, a GPK mechatronikai mérnöki mesterszakos hallgatójával beszélgettünk, aki két dolgozattal is nyert: Tamás két dolgozatban foglalta össze több éves kutatását:  „Mintavételezés által keltett rezgések és az emögött húzódó dinamika vizsgálata mechatronikai rendszerekben” című dolgozatával 1. díjat, míg „Mintavételes nemlineáris rendszerek stabilitásvizsgálata” című dolgozatával 2. díjat nyert. Mindkét dolgozat konzulense Budai Csaba volt, karunk Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszékének (MOGI) adjunktusa. Interjú Haba Tamással.

Miért pont ezt a kutatási területet választottad?

Úgy érzem, hogy a kutatási terület választott engem, és nem én a kutatási területet. Egy elsőéves tantárgy keretein belül volt lehetőségem villamos motorok szabályozásával kísérletezni és tanulmányozni a viselkedésüket, működésüket. Ez a kísérletezgetés aztán túlnyúlt a tanulmányi kereteken és a végén azon kaptam magam, hogy amikor épp nem a laborban vagyok, akkor is a méréseken agyalok.

Kérlek, fejtsd ki pár mondatban a kutatásod lényegét!

A mechatronikában nagyon sokszor alkalmazunk digitális szabályozást. Ez azt jelenti, hogy egy valós fizikai folyamatot egy számítógép irányít. A minket körülvevő fizikai világról megszoktuk, hogy időben folytonos, azonban a számítógép, ami beavatkozik ebbe, csak bizonyos időközönként vesz mintát. Kutatásomban a mintavételezés hatásait vizsgáltam, különös tekintettel azokra a jelenségekre, amik két mintavétel között játszódnak le és emiatt a számítógépek nem tudják észlelni ezeket. Munkám során ennek matematikai leírását készítettem el, valamint szimulációkkal és valós kísérleti eszközön végzett mérésekkel is igazoltam a kapott eredményeket.

Miért indultál rögtön két dolgozattal?

A két dolgozat, amivel kijutottam az OTDK-ra, egy nagyobb, több éves munkának 1-1 állomása. Hasonló terület, hasonló jelenségek, de kicsit más aspektusból vizsgálva. 2019-ben és 2020-ban készítettem ezeket a dolgozatokat, és minden nagyon szerencsésen alakult, ugyanis mindkét évben első helyezést értem el a kari TDK-n, így mindkettő dolgozatommal kijutottam az OTDK-ra.

Milyen kihívások voltak a munkád során?

Mindig csak apró lépésekben tudtam haladni, és nem volt minden lépés magától értetődő. Sokszor éreztem azt, hogy sötétben tapogatózom, viszont idővel valahogy mégis elhárult minden akadály. Ehhez az kellett, hogy százegyedszer is le tudjak ülni az íróasztalhoz végiggondolni ugyanazt a problémát, ami előtte százszor nem tudtam megoldani – és ez sokszor nem könnyű.

Egy másik nehézség pedig inkább időmenedzsment oldalról jelentkezett: A TDK határidők mellett elég feszített tempóban kellett dolgozni, és emellett ugyanúgy be kellett járni órákra és ZH-kra, de egyáltalán nem bántam meg, hogy mindezt vállaltam.

Szerinted mi volt az, ami kiemelte a munkáidat a többi kutatás közül?

Nehéz lenne egy okot megnevezni, mert utólag visszagondolva nagyon sok tényezőnek volt szerepe ezekben az eredményeken, ebből most hármat emelnék ki.

Egyrészt szerencsés volt a témaválasztás, mert amellett, hogy szilárd tudományos lábakra lehetett helyezni a kutatásomat, maguk az eredmények jól szemléltethetők és látványosak voltak.

A másik fontos tényező, hogy rendkívül érdekelt ez a kutatási terület. Végig motivált voltam, nagyon élveztem a TDK munka minden fázisát és talán ez a lelkesedés nyomot hagyott az elkészített dolgozatokon és prezentációkon is.

Nem utolsó sorban pedig hálás vagyok a MOGI tanszéknek és azon belül is Dr. Budai Csabának, a témavezetőmnek, amiért egy ilyen kiváló kutatói közösség égisze alatt kóstolhattam bele magam is a tudományos munka világába.

Milyen további terveid vannak?

Ebben a félévben kezdtem a mechatronikai mérnöki mesterszakot, természetesen most ennek elvégzése az elsődleges cél – de emellett a tudományos munka is folytatódik: a kutatás nem áll meg, tervben van 1-2 publikáció megírása is, és úgy érzem, hogy ez jó belépő lehet a PhD képzésre is. De ez már a jövő zenéje.

Haba Tamás 1998-ban született, orvoscsaládban.  2017-ban érettségizett a budapesti Szent Angéla Ferences Gimnáziumban. A BME-vel, mint továbbtanulási lehetőséggel egy idősebb, Műegyetemre járó barátja révén ismerkedett meg, és azonnal elragadta a kutatási lehetőségek sokszínűsége, és az elsajátítható ismeretek magas színvonala, így 2021-ban megszerezte a BME Gépészmérnöki Kar mechatronikai mérnöki alapszakos képzésének diplomáját. Haba Tamás jelenleg a mechatronikai mérnöki mesterszakunk hallgatója.

Benesóczky László

Fotó: Haba Tamás