"A FameLab minden pillanatát nagyon élveztem" - interjú Asztalos Lillával, a tavalyi verseny hazai győztesével

Asztalos Lilla, a BME Gépészmérnöki Kar Anyagtudomány és Technológia Tanszékénék doktorandusza nyerte meg a 2019-es FameLab tudománykommunikációs verseny magyar döntőjét, képviselve ezzel hazánkat a világdöntőben, amelyet a nagy-britanniai Cheltenhamben rendeztek meg.

Miért akarta megmérettetni magát a versenyen? Volt egy témája, és érezte, hogy magabiztosan és lelkesen tudja előadni – vagy érdekelte a tudománykommunikáció, szeret beszélni a tudományról, és ehhez még volt egy jó témája is?

Asztalos Lilla: Alapvetően szeretek beszélni, ezt bármelyik ismerősöm alá tudja támasztani, aki nem ismer, az is. Leginkább viszont olyasmiről szeretek beszélni, aminek értelme van. A diákjaimtól is azt a visszajelzést kaptam, hogy nagyon jól át tudom adni a tudást. Itt a Gépészmérnöki Karon az Anyagszerkezettan és a Fémek technológiája című tantárgyak laborjait oktatom. Egészségügyi mérnöki képzésben is részt veszünk, biokompatibilis anyagokról adunk elő, valamint biomechatronikusoknak, mesterszakos gépészhallgatóknak orvostechnikai anyagokat oktatok.

Egy orvosi-mérnöki területen kutatok, ennek a kommunikálása fontos. Nemcsak azért, mert általában nem értik, miért foglalkozik egy mérnök implantátumokkal,  egy nő gépészettel. Hanem, mert sok álhír és szenzáció terjed a mainstream médiában is, amelyeket a tanítványaim is kérdeznek, hogy igazak-e. Nekünk, tudománnyal foglalkozó embereknek kellene elkezdeni ismertetni befogadható módon az eredményeinket. Ha megnézünk bármilyen orvosi honlapot, tele van a nagyközönség számára érthetetlen, latin szavakkal. Az álhíreket terjesztő oldalak cikkeit viszont a világ legegyszerűbb nyelvezetén és szókincsével írják, amit a bárki elsőre is megért.

De nemcsak az álhírek cáfolása, hanem a valós eredmények ismertetése is nagy kihívás. Ha egy népszerű hírportál szemléz egy amerikai kutatást, ami a Nature-ben, vagy a Science-ben jelent meg, akkor néha fogjuk a fejünket, hogy a BME Gépészmérnöki Karán sokkal ígéretesebb kutatási eredményekről tudnánk beszámolni, csak valamiért mi nem kürtöljük tele a világsajtót. A magyar kutatási eredményeket sajnos még itthon sem terjesztik a társadalom „nem tudós” rétegének, nemhogy világszinten. Ez egy nagy hiba.

Az álhírek ellen szeretett volna tenni valamit?

Asztalos Lilla: Arról szerettem volna beszélni, milyen fontosak az a negyedik ipari forradalom vívmányai az orvostechnika területén, amiről az elődöntőben és a döntőben adtam elő.

Nem minden fenékig tejfel, erre fel akartam hívni a figyelmet. Például sokszor csak a felfedezést magát emelik ki, amikor neves hírportálok lehoznak cikket arról, hogy személyre szabható implantátumok is készíthetők. Viszont maga az orvostechnika még nem tart ott, hogy ezek rövid időn belül piacra kerüljenek. Nem érdemes hátradőlni, mondván, hogy most már ihatok bármennyi alkoholt, úgyis kapok majd egy 3D-nyomtatott májat.

A kritikus szemléletmódot is szerettem volna népszerűsíteni. Nemcsak additív gyártással (közismert nevén 3D nyomtatásokkal) kapcsolatos kutatásokkal foglalkozom, hanem az egyetem mellett egy orvostechnikai cégnél szoftverfejlesztőként szoftveres minőségirányítási területen kiberbiztonsággal, big data és felhőalapú rendszerekkel is. Innen tudom, hogy érdemes óvatosan kezelni a technika legújabb vívmányait.

A Famelab-en különböző előadással kell készülni az elődöntőben és a döntőben. A nemzetközi döntő egy brit városban, Cheltenhamben, a Science Festivalon lesz, ahol a fesztivál közönsége előtt kell fellépni, szintén két előadással. A nézők alapvetően helyiek, beleértve számos iskoláscsoportot is. Ugyanis fontos célja még a rendezvénynek, hogy a fiatalok megismerkedjenek a kutatókkal és témakörökkel. Azért szükséges két előadással készülni, mert a tudománynak minél több arcát meg kell mutatni nekik hogy ha valaki mindent végighallgat, ne ismétléseket kelljen néznie – azt a TV-ben sem szeretjük.

Külön erénye a rendezvénynek, hogy minden álláspont megtalálható a fellépőknél. A nagy víziókkal érkező innovátorok, és a hírekről a clickbaitet lehámozó, realitásokkal szembesítő kutatók is helyet kapnak.

Érdekes tapasztalat, hogy Cheltenhamben sztárokként kezelik a fellépő kutatókat. Külön backstage áll a rendelkezésünkre, külön folyosókat kell használnunk, és az emberek az előadások után kérdezgetnek minket a témáinkról. Ha már valaki kijut, mindenképp nyertes.

Számomra nagyon különös, ahogy ehhez más országok viszonyulnak. Thaiföldön és Ausztráliában élőben közvetítik a televízióban az országos és a nemzetközi döntőt is, dacára annak, hogy helyi idő szerint utóbbi éjszakai időpontra esik. Mégis – nagyobb volt az esemény nézettsége ezekről a távoli helyekről, mint Európából. Egyiptomban is nagyon elterjedt a Famelab – több, mint hétezren jelentkeznek az elődöntőkre. Magyarországon ezt a formációt annyira nem ismerik, mert csak két éve csatlakoztunk, de a verseny maga tizenöt éve, 2005-ben kezdődött, és terjedt ott, ahol a British Council képviselettel rendelkezik. Napjainkban már nagyjából harminc országban tartanak helyi döntőt.

Felemelő élmény megismerni egymás témáját

Említette a kommunikációs mesterkurzust, ami a döntő után jár.

AL: Ez egy intenzív kurzus, hétvégén kerül rá sor, kötelező részvétellel. Aki nem tud megjelenni, az már a döntőbe sem jut be – és pontosan ezért már az elődöntők előtt publikus a dátum. Pénteken utaztunk, aznap este csapatépítés, utána szombaton és vasárnap is különböző kommunikációs technikákat tanulunk meg. Ez messze nem csak arról szól, hogyan tartsuk meg a három perces előadásunkat, hanem, miképpen érdemes újságírókkal beszélni, tévében nyilatkozni, hogyan tervezzük meg a mondatainkat egy interjúra, hogy felkészült megszólaló hatását keltve. A kurzusok angol nyelven zajlanak, tehát az angoltudás követelmény. Mint tréner, idén is Quentin Cooper érkezik, aki az egyik legismertebb Angliában élő tudománykommunikációs szakember. Dolgozott a BBC tudományos szerkesztőjeként, Nobel-díjasokat interjúztatott, tudományos konferenciákon panelbeszélgetéseket vezényelt le. Akkora a szaktekintélye a tudománykommunikációs szférában, és olyan megtiszteltetés, hogy eljön, mint amikor az ember Stépán professzor úrtól tanulhatja a dinamikát (Stépán Gábor – a BME-GPK Széchenyi-díjas professzora, karunk volt dékánja – a szerk.).

A nagy-britanniai döntőre pedig 30 országból érkeznek versenyzők. Megismerni egymás témáját, látni, hogy velünk egykorú fiatalok mennyire messze jutottak a saját kutatásukban – felemelő élmény. A FameLab egyébként hatalmas és összetartó alumni-közösséggel is rendelkezik, valamint a versenyzőket a British Council is támogatja a további pályafutásukban is. Én például több felkérést is kaptam tudománynépszerűsítő előadásokra már nemzetközi szinten is.

Tehát, a FameLab egy jó ugródeszka, ha valaki kifejezetten pozitív irányú influencer akar lenni tudományos témában.

Mit gondol, mi volt a titka a sikerének?

AL: A téma és a rutinom. Karakán jellem vagyok, és a külsőm is feltűnő. Hozzászoktam ahhoz, hogy sokat szerepelek. Az előadásmód is segíthetett a győzelemben, hiszen szokatlan látvány, hogy valaki az előadása kezdetén a zsebéből elővesz egy pacemakert, és azt összehasonlítja egy – szintén a zsebéből előhúzott – cápával. Utána csak ezt a figyelmet kellett jól fenntartani három percen keresztül, ami csak akkor kevés idő, ha az ember rutinos, és jól begyakorolta. A felkészülés elengedhetetlen. Ráadásul néha tényleg könnyebb megtartani egy másfél órás egyetemi előadást, mint három percben összefoglalni egy tudományos témát.

Asztalos Lilla (j), és Molnár Attila, a British Council
magyarországi igazgatója (b)

Meghatározó pontja volt a tavalyi évnek

Tervezi-e a továbbiakban is megméretni magát a tudománykommunikációs színtéren?

AL: A FameLab-on nem fogok újra indulni, inkább a másik oldalon szeretnék részt venni, motiválni fiatalokat a tudomány és a tudománykommunikáció irányába. Annak örülnék, ha itt is többezer diák jelentkezne az elődöntőbe. A többi magyarországi FameLab-döntőssel is tartom a kapcsolatot, tervezzük, hogy egyre nagyobb publicitást is szerzünk a versenynek. Minél többen leszünk, talán annál könnyebb. Egy fecske nem csinál nyarat. De nehéz időt szakítani a tudománykommunikációs színtér építésére a doktori kutatás, a magánélet és az oktatás között. Terveink között van, hogy sajtómegjelenésekkel, előadásokkal, podcastekkel, science meetupokban való részvétellel fokozzuk a verseny, és a kutatásaink ismertségét. Sok fiatal még nem tudja, hogy igénye van erre a szemléletmódra – de ez nem egyemberes, egy nap alatt végrehajtható munka.

Hogyan tudná összefoglalni pár mondatban a versenyt, mint élményt?

AL: A verseny minden pillanatát nagyon élveztem. Ha újra átélhetném, újra nekifutnék. Meghatározó pontja volt a tavalyi évemnek. Semmire nem cserélném le.

Benesóczky László

A cikk eredetileg a BME Gépészmérnöki Kar honlapján,
 a gpk.bme.hu-n jelent meg 2020. 03.12-én.
Asztalos Lillával korábban a bme.hu is készített interjút.  
Fotó:Asztalos Lilla, Szigeti Tamás/MTA/bme.hu