„Volt, hogy a legőrültebb ötletből indultunk ki, de végül kihoztuk belőle, hogy megvalósítható legyen”

Szabó Pál (j1), Zeller András (j2), Nyirkos Vilmos (b2)

Gépészmérnöki mesterszakos hallgatóink részt vettek az az Unilever Engineer's League (Mérnökök Ligája) nevű versenyen, ahol 77 csapat közül az első helyezést érték el.

Az angol nyelvű megmérettetésen versenyzőknek meg kellett tervezniük, hogy miként lehetne gyorsan, hatékonyan átszerelni a gépeket az Unilever cég Nyírbátorban tisztítószereket, mosógéleket és öblítőket előállító gyárának, úgynevezett Semmelweis során.

A döntőben tartott prezentációk során nemcsak a technológiai megoldásokról kellett beszámolni, hanem például a várható költségekről, a minőségről, a haszonról, valamint a biztonságról is. A nyertes PVB csapat tagjaival, Szabó Pállal, Nyirkos Vilmossal és Zeller Andrással interjúztunk.

Miről szólt a verseny?

Nyirkos: A nyírbátori Unilever-gyár írta ki ezt az esettanulmányi versenyt. Itt minden évben más feladatot adnak a jelentkező diákoknak. Idén a Semmelweis-sor nevű gyártósor átállításával volt kapcsolatban kaptuk a feladatot. Ez a gyártósor tisztító- és szövetápolási szereket készít, fél litertől két literes méretig, és hetente egyszer-kétszer át kell állítani, amely két órát vesz igénybe. Ennek az idejét kellett lecsökkenteni tíz percre.

Szabó: Ez a feladatkiírás az elmúlt évek legkomplexebb feladatkiírása volt: a tavalyiban egy gépet, most egy egész gyártósort kellett áttervezni. A verseny kezdete előtt két héttel az Unilever biztosított számunkra egy gyárlátogatást is, ahol működés közben is láthattuk a gyártóvonalat, valamint a soron dolgozó mérnökökkel és operátorokkal is volt lehetőségünk beszélni. Itt különösen az operátorok tapasztalatai tűntek érdekesnek, akik nap mint nap, testközelből dolgoznak a gépekkel. Ők tudták megmondani, mi igényli a legtöbb időt az átállással, mi az, ami hasznos, vagy amit inkább nyűgnek éreznek. Nemcsak a feladatban meghatározott időt tartottuk szem előtt, hanem a biztonsági-munkabiztonsági tényezőket is.

Szabó Pál (mikrofonnal, álló sor balról az első)

Mi volt a sikerük titka?

Szabó: A kiíró nem élt semmilyen megkötéssel a feladatokkal kapcsolatban, így mi válaszhattuk meg, milyen műszaki tudományt hívunk segítségül. Mi nem logisztikai, nem mechatronikai, vagy informatikai megközelítéssel szemléltük a problémát, hanem teljes mértékben „gépészfejjel”, leginkább a géptervezés irányából láttunk hozzá a feladathoz.

Zeller: Ahol csak lehetett, olyan elemekből építkeztünk, amelyek már beváltak az iparban. Ahol meg nem volt erre lehetőségünk, próbáltunk úgy kreatív megoldást adni a problémára, hogy ne szálljunk el teljesen. Például az üvegrendező mechanikájának áttervezésében a kutatórakéták aktív légfékje adta az ötletet. Nagy hangsúlyt fektettünk a költségminimalizálásra, az operátorok motivációjának fokozására és továbbképzésére. Végül pont tíz percre sikerült levinnünk az átállás időtartamát. Ez egy óra ötven perces lerövidítést jelent.

Szabó: Fontos tényezőként szerepelt a sikeres végrehajtásban, hogy higgadtan álltunk a feladathoz. Következetesen vittünk végig egy olyan koncepciót, amit meg is lehet valósítani, ehhez még a prezentáció szemléletes felépítése is hozzájárult.

Nyirkos: Minden este összeültünk, és dobáltuk az ötleteket egy nagy kalapba. Volt, hogy a legőrültebb ötletből indultunk ki, de végül kihoztuk belőle, hogy megvalósítható legyen.

Miért választotta a műszaki pályát?

Szabó Pál: A reál tárgyak mindig sokkal jobban lekötöttek. Leginkább mégis ezermester édesapámnak köszönhetem a műszaki érdeklődésemet. Gimnázium alatt kézilabdáztam, és emiatt részben magántanuló voltam. A középiskolám, a fonyódi Mátyás Király Gimnázium pedig nagyon megértő volt, mindenben segítettek. Emiatt jól sikerült az érettségim is, ez a szaktanáraim mellett meglepő módon testneveléstanáromnak, Lehel Lászlónak is köszönhető, aki mindenben segített nekem, mint sportolónak.

Nyirkos Vilmos (beszél)

Nyirkos Vilmos: Én is mindig a reáltantárgyakból teljesítettem jobban, de emellett az is fontos előképe a szakmámnak, hogy anyukám, aki egy üzemben dolgozott munkaügyi területen, gyakran bevitt a munkahelyére, a mérnökök meg, ha idejük engedte, megmutatták a gyártósort és a gépeket.

Számomra érdekesnek tűnt ez a világ. Emellett kiváló és motiváló tanáraim voltak mind a két gimnáziumban, ahol tanultam (2016-tól a veszprémi Padányi Bíró Márton Katolikus Gimnáziumban, előtte a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gedeon Gimnáziumában).

A Padányi Gimnáziumban tanító Dr. Molnár Klára tanárnőt emelném ki, aki teljes személyével azon munkálkodott, hogy mindenkinek megteremtse a lehetőséget ahhoz, hogy bárhol tovább tudjon tanulni. A matematika fakultáció mellett külön matematikaoktatásban részesítette az érdeklődő diákokat, akár heti öt órában az órarendben foglaltakon kívül. Ha épp én voltam egyedül, akkor is megtartotta ezeket az órákat. Érthetőn, világosan, gyakorlati példákon keresztül magyarázta el a tananyagot. Még a BSc képzés legelején is tudtam alkalmazni matematikából az ott tanultakat, ami ritkaság.

Zeller András: Kezdettől fogva a reál tárgyakat szerettem én is, ezen kívül a családi háttér úgyszintén meghatározó volt. Autószerelő édesapám mellett, amikor gépeket kellett javítgatni, vagy csak egy fűnyírót, mindig megragadtam az alkalmat, és ez az érdeklődés szerencsére elkísért a pályaválasztás időszakáig. Nyolc évfolyamos középiskolába, a Szentendrei Református Gimnáziumba jártam, ahol az osztályfőnököm, és majdnem végig a matematikatanárom is Földiné Koczor Tünde volt. A leglényegesebbnek azt tartotta, hogy érthető legyen, amit magyaráz. Külön matematika-szakkört tartott nekünk, egészen ötödik osztálytól fogva. Nemcsak a matematikaversenyeken való részvételre ösztönzött minket, hanem kritikus gondolkodásra is. Így a pályaválasztás idején magabiztosan meg tudtam célozni az ország legjobb műszaki egyetemét, a BME-t.

Milyen terveik vannak a továbbiakra nézve?

Szabó: Mindhárman elmondhatjuk, hogy lassacskán itt van a mesterképzésünk vége. Szeretnénk egy biztos állást és egy fejlődő környezetet találni, ahol a szakmai fejlődés van előtérben. A munka mellett szakmai vonalon is szeretném továbbfejleszteni a tudásomat, konferenciák, workshopok által tágítani a látókörömet, mert nem csak egy adott ipari szektor helyzetébe, tudományos-műszaki fejlődési irányaiba szeretnék belelátni. Sőt, akár később a doktori képzésen való részvételt is reálisnak tartom. Sportolói múltamhoz visszahúz a szívem, és legalább hobbiszinten, az egészségem szempontjából szeretném, hogy visszatérjen az életembe a kézilabda.

Mi hárman az egyetem első féléve óta barátok voltunk, a karantén ideje alatt is tartottuk a kapcsolatot. Mindig egy lehetőségként merült fel, hogy jó lenne együtt egy céget alapítani.

Zeller András (előad, b1)

Zeller: Hosszú távú célomként a kutatás-fejlesztést tudnám megjelölni. Egyelőre a mesterszakos diplomám után nem tanulnék tovább, ugyanakkor hosszú távon vonz a kutatás-fejlesztés, akár a doktori képzés keretein belül, azzal együtt pedig szívesen tanítanék, akár a BME-n. Rövid távon pedig a családalapítás is a céljaim között szerepel.

Nyirkos: Szeretnék én is visszatérni a hobbiszintű sporthoz, korábban vívtam, az egyetem alatt távolabb kerültem ettől a sporttól. Természetesen tőlem sem áll távol a doktori képzés. Az egyetemen Pali volt az első, akivel találkoztam. A tankörnek már korábban létrehoztuk a Messenger-csoportot, és abban utánanéztem, kikkel osztottak be egy tankörbe. Amikor gólyatáborban leszálltam a vonatról, láttam egy srácot, aki jelmezben ült a padon és ismerősnek tűnt, odasétáltam, megkérdeztem, hogy szia, te vagy Pali? És azt mondta, hogy igen…! Innentől eredeztetem a barátságunkat.

Szabó: Ez az én szemszögemből úgy nézett ki, hogy éppen leszálltam a vonatról, erre jelmezben odajön hozzám valaki, akit még sosem láttam, és megkérdezi, hogy én vagyok-e a Pali…

Névjegy

Szabó Pál

2000-ben született Békéscsabán, és a fonyódi Mátyás Király Gimnáziumban érettségizett 2018-ban. A BME Gépészmérnöki Kar gépészmérnöki alapszakán, géptervezés specializáción végzett 2023. januárjában, jelenleg a kar gépészmérnöki mesterszakos hallgatója.

Nyirkos Vilmos

2000-ben született Debrecenben, 2019-ben érettségizett a Padányi Bíró Márton Katolikus Gimnázium 2019-ben, előtte pedig a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gedeon Gimnáziumának padjait koptatta. A BSc diplomáját gépészmérnöki alapszakon, anyagtechnológia specializáción szerezte meg, 2023 júniusában, jelenleg a kar gépészmérnöki mesterszakos hallgatója.

Zeller András

2000-ben született Budapesten, 2019-ben érettségizett a Szentendrei Református Gimnáziumban. A BSc diplomáját 2023 januárjában szerezte meg a BME GPK gépészmérnöki alapszakán, gépészeti fejlesztő specializáción. Jelenleg a kar gépészmérnöki mesterszakos hallgatója.