„Én egy radikális kertészember vagyok” - Gépészkari Portrék 3. - Kemény Péter rózsakertész

Kemény Péter negyven éve a Műegyetem kertésze. Bár nem a Gépészmérnöki Kar munkatársa, azért készítettünk vele interjút, mert ő gondozza a D épület előtti rózsakertet. Kérdeztük gyerekkoráról, a Műegyetemen töltött eddigi időszakról, és természetesen rózsák gondozásáról is.

Meséljen gyerekkoráról, fiatalkoráról!

1964-ben születtem Budapesten, édesanyám a Tervhivatalban dolgozott, onnan az Élelmezésügyi Minisztériumba került. Mivel iskolába az Egry József utcába kerültem, anyám úgy döntött, hogy átjön a Műszaki Egyetemre 1970-ben. Azóta átvitt értelemben műegyetemi ember vagyok.

Egyébként gyerekkorom egy részét a IX. és XII. kerületi Tanács Eötvös úti hetes otthonában töltöttem. Ez egy olyan bentlakásos iskola, ahol a hétvégét otthon töltik a tanulók. Küzdelmes időszak volt, ott tanultam meg kiállni magamért és harcolni az igazamért.

Magamról annyit, hogy 1989-ban nősültem, de már elváltam. Van három gyerkőcöm, sajnos, mind a három nyolc hónapra született.

Hogyan került a Műegyetemre?

1981-ben, édesanyám által kerültem ide, aki akkoriban a Műegyetem Gazdasági Főigazgatóságának helyettes vezetőjének, Vincze Ernőnek a titkárnője volt. Épp munkahelyet kerestem, ezért édesanyám felettese, Orosz Zoltán gazdasági főigazgató, egy ritka rendes ember, mondta, hogy ha a bizonyítványt leteszem az asztalra, akkor fel fog venni. Tizenhét évesen viszont nemcsak a felettesemnek és a kollégáknak kellett bizonyítanom, hogy jó döntés volt munkát adni nekem, hanem édesanyámnak is. Jelenleg az ÜMSZ kft-jének alkalmazottja vagyok – ez a BME üzemeltetési szolgáltató cége.

Orosz Zoltán, egykori gazdasági és műszaki főigazgató

Tizenhét éves korom óta máig, amikor már a nyugdíj közeleg, itt dolgozom, persze, ha azt is beleszámítanánk, hogy Alsógödön, a mamám kertjében mennyit kapáltam gyerekként, akkor már tíz éve nyugdíjas lennék. Nagymamámtól örököltem az egyenességét, ő mondta azt, hogy tartozom-e hazudni bárkinek is? Nem, nem tartozom senkinek hazudni.

Mi az oka, hogy ennyi időn keresztül dolgozik az egyetemen?

Hűséges típus vagyok.

 Miért választotta a kertészi hivatást?

Szüleim javaslatára jelentkeztem a Maglódi úti kertészeti szakmunkásképzőbe, mert ők szerették volna, ha a munkámat szabad levegőn végezném – másik opció az optikusi szakma volt, de én is beláttam, hogy szívesebben dolgoznék kertészként. Egyébként tereprendező kertész is vagyok, és a sövénynyírás is hozzám tartozik a D épület előtt.

Mi a különlegessége annak, hogy ilyen szép a D épület előtti rózsakert?

Több titka van. Nézetem szerint minden növény, mint minden élőlény – lusta. Én egy radikális kertészember vagyok – mivel egy növénynek, ha etetem, itatom, gondozom, és nap is éri – akkor virágot, vagy csapot kell hoznia. A rózsának vannak olyan vak csapjai, amelyek képesek egész évben üldögélni, hogyha nem piszkálja az ember. Én ezeket működésre serkentem. Ezen kívül: nem előbb, nem később, hanem mindig akkor és úgy gondozom őket, ahol annak helye és ideje van. Pedig egyesek szerint túl sokat foglalkozom a rózsákkal.

Nemcsak a rendőrök és a katonák, hanem rózsakertészként én is a véremet áldozom a hazáért. A növénnyel harcolni kell. A rózsa védekezik, én támadok a metszőollóval és egyebekkel – hiszen nincsen rózsa tövis nélkül.

A rózsakertészi tudásom legjavát itt szereztem a Műegyetemen, Hindi Pista bácsi keze alatt. A kertészeti szakmunkásképzőben egy komplex tudáscsomagot kaptam, amit tovább lehetett építeni egy munkahelyen. Egykori főnökhelyettesemmel, Vajda Istvánnal pedig vérre menő vitákat folytattunk rózsametszési technikákról, aztán mind a ketten úgy csináltuk, ahogy mi magunk jónak láttuk.

Valamikor az egész Műegyetem összes rózsáját én kezeltem – most csak ezt az udvarét. Szerintem – természetesen – az általam gondozott rózsák a legszebbek.

Mivel foglalkozik szabadidejében?

Régebben úsztam, de nem uszodában, hanem inkább szabadúszóként, a Balatonban, valamint a görög tengerben – amit, főleg kikötők környékén meg kellett szoknia a görög vízirendészetnek. Emellett fehér öves cselgáncsos vagyok – ez a legalacsonyabb elérhető fokozat a sportágban, de én a cselgáncs értelmét nem a fokozatokban, hanem az önvédelmi, gyakorlati hasznosíthatóságában mérem.

Kemény Péter 1964-ben született, 1981 óta a Műegyetem kertésze, jelenleg az ÜMSZ Kft munkatársaként. 1988-ban rektori dicséretet kapott.

Benesóczky László

Fotók: Benesóczky László, Kemény Péter

Köszönöm Batalka Krisztina, a Műegyetem levéltárigazgatójának a szíves segítségét!

Kemény Péter a vadcseresznyefával, amit ő mentett meg a pusztulástól

A rózsakert 2022 május közepén