"Oktatóként emberekkel és emberekért dolgozom" - interjú Bokor Balázzsal, a Gépészkar Kiváló Oktatójával

Bokor Balázs, a BME Gépészmérnöki Kar Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszékének adjunktusa elnyerte az OHV (Oktatók Hallgatói Véleményezése) alapján a Gépészkar Kiváló Oktatója díjat.

Hogyan fogadta az elismerést?

Nagyon jóleső érzés, hogy a hallgatóság hivatalos formában is elismerte a munkámat. Úgy gondolom, hogy minden elismerés akkor a legértékesebb, ha azoktól kapjuk, akikért dolgozunk. Az oktatói szakma egyébként egy olyan szerencsés közeg, hogy emberekkel és emberekért dolgozva nap mint nap kapunk pozitív visszajelzéseket.

Mit gondol, mi volt a kulcsa annak, hogy Önre esett az OHV-t kitöltő hallgatók választása?

Ezt a kérdést maguk a hallgatók tudnák megválaszolni a legjobban. Szerintem az a kulcs bármilyen munkakör színvonalas ellátásához, hogy azonosulni kell a feladattal. Ez persze nem megy se elhatározás, se erőltetés hatására, ez egy természetes jelenség, a személyiségből fakad. Viszont ha ez megvan, onnan maguktól mennek a dolgok, érdekli az embert a feladat és a saját megelégedésére végzi a munkáját. Ezért azt is fontos oktatói feladatnak tartom, hogy a hallgatókat megismerve, velük együtt gondolkodva segítsem őket kiválasztani a szakma számos munkaköre közül a leginkább nekik valót.

Ebből adódik a kérdés: mi is az én szakmám? Az oktatónak nem csak az a szakmája, amelynek gyakorlására a diplomája feljogosítja, hanem maga az oktatás is. A tehetségek megtalálása, felkarolása, fejlesztése, a lemaradók felzárkóztatása, a szakma újdonságainak a követése és a törekvés annak az irányába, hogy a tananyagot azon a hullámhosszon sugározzuk a hallgatóság felé, amelyen az fogadni képes. Kisgyerekként sosem értettem, hogy egy olimpiai bajnoknak amikor mutatják az edzőjét, akkor hogy van az, hogy nem ő a bajnok, hát mit tud tanulni tőle a bajnok, ha nem az edző a legjobb? Oktatóként mosolyogva jut az eszembe ez a gyerekkori dilemma, amikor bármely téren egy mestert és a tanítványát látom a híradásokban. Esetemben az épületgépészet a szakmámnak csak egy része, amely mellett ugyanakkora részt tölt be az a módszertan, amellyel megtaníthatom az épületgépészetet a hallgatóknak. A legnagyobb sikernek azt tartom, amikor nem én, hanem a tanítványaim részesülnek valamilyen elismerésben, ösztöndíjban a közösen végzett munka alapján. Szerencsére a Gépészmérnöki Kar hallgatói között minden évfolyamban akadnak olyan kiválóságok, akikkel kiemelkedő eredményeket lehet elérni.

Mikor és miért döntött amellett, hogy gépészmérnöknek szeretnél tanulni?

Az alapkoncepció az volt, hogy édesapám épületgépészeti tervezőirodájában fogok dolgozni, majd a céget én viszem tovább, ezért is jelentkeztem a Gépészmérnöki Karra, ahol 2006-tól a német nyelvű képzésen kezdtem meg a tanulmányaimat. A BSc diploma megszerzése után – köszönhetően egy stuttgarti ösztöndíjas tanulmányútnak, amit az Idegennyelvi Központ DAAD lektora, Viktoria Ilse szervezett meg húsz műegyetemi hallgatónak – a Stuttgarti Egyetemen folytattam a tanulmányaimat. Ez meghatározó időszaka volt a szakmai életemnek. Találkoztam egészen kiváló tanáregyéniségekkel, például Michael Schmidt professzorral, aki szakmai napok keretében egyetemünkön is többször tartott előadást. A Stuttgartban töltött két év nyolc hónap alatt alakult ki bennem, hogy egyetemi oktató szeretnék lenni. Külföldiként erősen rá voltam utalva a német oktatókra, akik türelmesen segítettek, akár szakmai jellegű kérdésem, akár ügyintézési problémám volt. Ez példaértékű volt számomra.

A napkollektoros hőtermelés is a szakterületei között szerepel. Felmerülhet a kérdés, mit lehet tökéletesíteni egy ennyire régóta ismert technológián?

A kinti diplomamunkámat levegő hőhordozó közeggel működő napkollektorok teljesítményértékeléséről írtam, amely munka során olyan műszaki problémák merültek fel, amelyeket doktori kutatómunka során lehetőségem volt megválaszolni. A szolár levegőfűtés a tengerentúlon népszerű, itthon viszont alig ismerik, pedig hatékony és megbízható rendszerről van szó. A szolárfal típusú napkollektor teljesítményértékelése képezte a doktori kutatásom tárgyát. Viszont nemcsak a szolárfal, hanem minden folyadékkal működő napkollektoros rendszer is egyedi, ezért rendszerszinten mérnöki szemléletű optimalizációt igényelnek.

Mi az a három legfőbb dolog, amit a BME Gépészmérnöki Karán kapott a hallgatóként és kutatóként eltöltött évei során?

A műegyetemi képzés nagyon jó időszakban éri a hallgatókat, amikor kialakítható az a racionális, mérnöki gondolkodásmód, amely az élet minden területén előnyükre válik. Így történt ez velem is. Egyénenként változó, hogy a többszintű képzés melyik fázisában érzik a hallgatók, hogy mérnöki szemléletmódjuk alakult ki, én ezt az MSc végén kezdtem észrevenni.

A második, tipikusan BME-s haszonnak mondanám azt, hogy a műszaki problémákat és jelenségeket fizikai elvekre vezetem vissza. Ezeknek ismerete a világ bármely részén bevethetővé teszi az embert és könnyen szót lehet érteni egy távoli országban dolgozó kollégával is, ha hasonlóan gondolkozik. A BME Gépészmérnöki Karán nem részfeladatot ellátó célszeméllyé képzik a mérnököket, aki bevett metódusokkal csupán feladatkörök szűk körét végzi el, hanem autonóm, gondolkodó mérnökökké.

Harmadrészt, hogy a műszaki újdonságokat  nyitottan, de kritikusan érdemes fogadni. Egyes újítások megmaradnak a piacon és fejlődnek, mások eltűnnek. Semmi nem intézhető el azzal, hogy „biztos jó, mert híres cég gyártja”, de ennek ellenkezőjével sem. Minden újdonság megérdemli azt az energiát, hogy megismerjük, váljon ez a végén megítélésének akár hasznára, akár kárára. A független mérés pedig az az eljárás, amely a teljesen objektív véleményformálás alapja.

Mit tanácsolna azoknak, akik a BME Gépészmérnöki Kar képzéseire felvételiznek?

Az egyetemen nagy mennyiségű, sokféle és teljesen új információ fogja érni őket igen intenzíven. Ennek a feldolgozása nagymértékben fogja lefoglalni a mentális és időkapacitásaikat. Ezért első tanácsom, hogy mindezek ellenére ne hagyják elveszni a középiskolában megszerzett nyelvtudásukat. A Műegyetemen lehetőségük nyílik ingyen gyakorolni és fejleszteni a nyelvtudásukat, ami egyébként visszafejlődik, ha elhanyagolják.

Másrészt, éljenek a számos nemzetközi lehetőséggel! Egy külföldi részképzés, szakmai gyakorlat vagy akár csak egy tanulmányút is hozzájárul ahhoz, hogy megismerjék a külföldi szakmai életet. Sok hallgató kérdezi meg tőlem, hogy milyen volt a stuttgarti MSc a BME-hez képest és szeretnének erre fekete-fehér válaszokat kapni. Mindig az a válaszom, hogy amennyiben lehetősége van, nézze meg maga, próbálja ki, hogy milyen külföldön, idegen nyelven helyt állni, mert nem az lesz a lényeg, hogy melyik egyetem a „jobb”, hanem hogy megismert egy másmilyent. Stabilabb lesz a viszonyítási alapja, szélesedik a látóköre, sok új emberrel találkozik, akikkel kulturális különbségeket tapasztalhat meg, majd egy nemzetközi kapcsolati rendszerrel térhet vissza.

Harmadrészt, figyeljenek oda magukra, hogyan érzik magukat a képzés során a különböző tudományágak tanulása és feladatok végzése során. A hallgatók egy olyan változó életszakaszban vannak, amikor arról kell dönteniük, hogy az elkövetkezendő negyven évben mit fognak dolgozni. Konfuciusz szavaival összefoglalva: “Válassz olyan munkát, amit szeretsz és egy napot sem kell dolgoznod az életedben.” Persze bizonyos keretek között lesz lehetőségük később is korrigálni, de fontos, hogy a kezdetektől abba fektessenek energiát, ami valóban érdekli őket.

 

Benesóczky László