Mérnökhallgatónk pörgős magyar zenét hallgatva diadalmaskodott a képlékenyalakító szoftver világversenyén
A kisalföldi gyökerekkel bíró Gábriel Bálintnak kevés szabad perce akad. Két szakra jár egyszerre a Műegyetemen, Lendület-kutatócsoportban dolgozik, kutatórakéta-fejlesztő kör mentortagja, és most éppen a QForm Olympiad képlékenyalakító szekciójának az első helyezését vitte el. Interjú Gábriel Bálinttal, és egyik felkészítő tanárával, Reé Andrással.
Mikor fogalmazódott meg benned, hogy szeretnél a megmérettetésen részt venni?
GB: Már akkor, amikor először hallottam a versenyről a Gillemot László Szakkollégium berkein belül. Ugyanis a középiskolától kezdődően számos tanulmányi versenyen szerepeltem sikeresen, ezért nem volt kérdés számomra, hogy szeretnék elindulni majd ezen a versenyen is. Szlancsik Attila tanár úrtól értesültünk, hogy idén is meghirdették a versenyt, és nála jelentkezhetünk. Évfolyamtársaimmal részt vettünk egy felkészítő kurzuson is, amit Renkó József tartott. Ezt a kurzust már elvégeztem egyszer önszorgalomból a harmadik félévemben, és egyszer az ötödik félévemben, ahol egy másik tantárgyhoz volt szükséges a QForm szoftvert használni, így harmadszorra már csak felfrissítésként hatott. Reé András tanár úr kurzusán pedig a témához kapcsolódó házi feladatot kaptunk, amelyet ugyan a versenyhez képest később kellett leadni, mi mégis előbb elkezdtük, mert nélkülözhetetlen tudásanyagot nyújtott a megmérettetéshez.
Hogyan zajlott a verseny?
GB: Három társammal beültünk az MT épület Kék laborjába, saját laptoppal, és kaptunk tanszéki monitorokat is. Mivel én egy „furcsa állatfaj” vagyok a minél több kijelzőt preferálom. Éppen ezért négy kijelző volt előttem a verseny alatt; az egyiken a CAD szoftver, a másikon a szimulációs szoftver, a harmadikon a dokumentáció, a negyediken pedig a segédanyagok voltak. Így tudtam párhuzamosan dolgozni. Kihívást jelent számomra, sokáig egy helyre fókuszálni főleg, hat és fél órán, amely a verseny időtartama volt. Azonban nagyon sokat segített, hogy pörgős magyar zenéket hallgattam. A verseny folyamata pedig arról szólt, hogy kaptunk egy alkatrészrajzot, és egy feladatleírást. A rendelkezésre álló idő alatt az alkatrészt be kellett modellezni és létrehozni hozzá az alakító szerszámokat, ennek az egésznek a szimulációját elkészíteni, kiértékelni az eredményeket, végezetül mindezt egy részletes dokumentációba kellett foglalni. Hármunk dolgozatát először magyarországi szinten bírálták el és csak a legjobb munkát küldték tovább a nemzetközi fordulóba, amihez az egész dokumentációmat le kellett fordítani angol nyelvre.
Érezted, hogy Te el fogod vinni a fődíjat?
GB: Nem, tele voltam kételyekkel. A megadott rajztól valamennyire el kellett térnem, mert az általunk tanult módszerek alapján, illetve a magyar szabványok és irányelvek szerint nem volt legyártható. Olyan öntési ferdeséget kellett rápakolnom bizonyos helyekre, amelyeket a rajz nem engedett volna meg, viszont másképpen nem lehet legyártani. Tartottam attól viszont, hogy teljesen félreértelmeztem a feladatot. A legjobb forgatókönyvként azt tartottam számon, hogy jövőre újból megpróbálom.
Tényleg, egyébként szeretnél jövőre újra nevezni a versenyen?
GB: Elviekben lehetőség nyílik bárkinek az újra nevezésre, de az úriemberi illem viszont nem engedné. Azonban létezik még három – díjazásában – kisebb kategória is, azokkal kapcsolatban viszont nincsen felkészítő tantárgy a képzésünkön, azonban, ha önszorgalomból képzem magamat a témában, akkor nincs akadálya, hogy induljak valamelyik kategórián.
Amikor szembesültél azzal, hogy 100%-os eredménnyel érted el az első helyezést, mit éreztél?
GB: A munkámmal valójában nem 100%-ot, hanem száz pontot szereztem. Az anonimizált pályaműveknek ugyanis több ország egy-egy bírálója elkészíti saját bírálatát, egy sorrendet állítva a hallgatók között. Minden helyezéshez egy pontszám társul (az első helyért 10 pont, a másodikért 8 pont, a harmadikért 6 pont járt).
Mivel azt hittem, csak később hirdetik ki az eredményt, teljesen váratlanul ért a hír a győzelmemről. Éppen órák óta dolgoztunk a Gillemot László Szakkollégium irodájában, amikor egy pillanatra ledőltem pihenni. Természetesen, Z generációs gyerekként egyből rápillantottam a közöségi médiára, ahol korábban taktikusan bekövettem a QForm oldalát. Ahogy pörgetem a hírfolyamot, egyszer csak megláttam az eredményt. Zavarban voltam: vajon ez teljesen más, és csak félreértem…? Fel is kiáltottam az irodában, hogy valaki nézzen ide, mert mentem összeesem… később bebizonyosodott: valóban az enyém volt a nyertes pályamunka, és én nyertem a kovácsszerszámtervezés (Hot Bulk Forging) szekció első helyét. A díjátadó pedig valamikor ősszel lesz esedékes, a pontos időpont még szervezés alatt van.
Mikor döntötted el, hogy műszaki területen szeretnél tanulni?
GB: Kisgyermekkorom óta orvosnak készültem, gimnáziumban matek-fizika szakos osztályban végeztem a Győri SZC Baksa Kálmán Két Tanítási Nyelvű Gimnáziumban (korábban: Győri SZC Krúdy Gyula Gimnáziuma, Két Tanítási Nyelvű Középiskolája, Turisztikai és Vendéglátóipari Szakképző Iskolája, amely intézmény 2020-ban 2 intézményre vált szét). Tizenegyedikes korom környékén rádöbbentem, hogy mégsem illene hozzám az orvosi pálya, a BME gépészmérnöki képzése viszont megtetszett. Második félévemben csatlakoztam a Gillemot László Szakkollégiumhoz, amelynek két és fél éve az elnökeként tevékenykedem, később pedig a BME Suborbitals kutató- és versenyrakéta-fejlesztő csapatba, ahol most mentortagként dolgozom.
Hogy fér bele ennyi minden egy hallgató életébe…?
Mikor fogalmazódott meg benned, hogy szeretnél a megmérettetésen részt venni?
GB: Már akkor, amikor először hallottam a versenyről a Gillemot László Szakkollégium berkein belül. Ugyanis a középiskolától kezdődően számos tanulmányi versenyen szerepeltem sikeresen, ezért nem volt kérdés számomra, hogy szeretnék elindulni majd ezen a versenyen is. Szlancsik Attila tanár úrtól értesültünk, hogy idén is meghirdették a versenyt, és nála jelentkezhetünk. Évfolyamtársaimmal részt vettünk egy felkészítő kurzuson is, amit Renkó József tartott. Ezt a kurzust már elvégeztem egyszer önszorgalomból a harmadik félévemben, és egyszer az ötödik félévemben, ahol egy másik tantárgyhoz volt szükséges a QForm szoftvert használni, így harmadszorra már csak felfrissítésként hatott. Reé András tanár úr kurzusán pedig a témához kapcsolódó házi feladatot kaptunk, amelyet ugyan a versenyhez képest később kellett leadni, mi mégis előbb elkezdtük, mert nélkülözhetetlen tudásanyagot nyújtott a megmérettetéshez.
Gábriel Bálint gépészmérnök mesterszakos hallgató. Fotó: Gábriel Bálint
Hogyan zajlott a verseny?
GB: Három társammal beültünk az MT épület Kék laborjába, saját laptoppal, és kaptunk tanszéki monitorokat is. Mivel én egy „furcsa állatfaj” vagyok a minél több kijelzőt preferálom. Éppen ezért négy kijelző volt előttem a verseny alatt; az egyiken a CAD szoftver, a másikon a szimulációs szoftver, a harmadikon a dokumentáció, a negyediken pedig a segédanyagok voltak. Így tudtam párhuzamosan dolgozni. Kihívást jelent számomra, sokáig egy helyre fókuszálni főleg, hat és fél órán, amely a verseny időtartama volt. Azonban nagyon sokat segített, hogy pörgős magyar zenéket hallgattam. A verseny folyamata pedig arról szólt, hogy kaptunk egy alkatrészrajzot, és egy feladatleírást. A rendelkezésre álló idő alatt az alkatrészt be kellett modellezni és létrehozni hozzá az alakító szerszámokat, ennek az egésznek a szimulációját elkészíteni, kiértékelni az eredményeket, végezetül mindezt egy részletes dokumentációba kellett foglalni. Hármunk dolgozatát először magyarországi szinten bírálták el és csak a legjobb munkát küldték tovább a nemzetközi fordulóba, amihez az egész dokumentációmat le kellett fordítani angol nyelvre.
Érezted, hogy Te el fogod vinni a fődíjat?
GB: Nem, tele voltam kételyekkel. A megadott rajztól valamennyire el kellett térnem, mert az általunk tanult módszerek alapján, illetve a magyar szabványok és irányelvek szerint nem volt legyártható. Olyan öntési ferdeséget kellett rápakolnom bizonyos helyekre, amelyeket a rajz nem engedett volna meg, viszont másképpen nem lehet legyártani. Tartottam attól viszont, hogy teljesen félreértelmeztem a feladatot. A legjobb forgatókönyvként azt tartottam számon, hogy jövőre újból megpróbálom.
Tényleg, egyébként szeretnél jövőre újra nevezni a versenyen?
GB: Elviekben lehetőség nyílik bárkinek az újra nevezésre, de az úriemberi illem viszont nem engedné. Azonban létezik még három – díjazásában – kisebb kategória is, azokkal kapcsolatban viszont nincsen felkészítő tantárgy a képzésünkön, azonban, ha önszorgalomból képzem magamat a témában, akkor nincs akadálya, hogy induljak valamelyik kategórián.
Amikor szembesültél azzal, hogy 100%-os eredménnyel érted el az első helyezést, mit éreztél?
GB: A munkámmal valójában nem 100%-ot, hanem száz pontot szereztem. Az anonimizált pályaműveknek ugyanis több ország egy-egy bírálója elkészíti saját bírálatát, egy sorrendet állítva a hallgatók között. Minden helyezéshez egy pontszám társul (az első helyért 10 pont, a másodikért 8 pont, a harmadikért 6 pont járt).
Mivel azt hittem, csak később hirdetik ki az eredményt, teljesen váratlanul ért a hír a győzelmemről. Éppen órák óta dolgoztunk a Gillemot László Szakkollégium irodájában, amikor egy pillanatra ledőltem pihenni. Természetesen, Z generációs gyerekként egyből rápillantottam a közöségi médiára, ahol korábban taktikusan bekövettem a QForm oldalát. Ahogy pörgetem a hírfolyamot, egyszer csak megláttam az eredményt. Zavarban voltam: vajon ez teljesen más, és csak félreértem…? Fel is kiáltottam az irodában, hogy valaki nézzen ide, mert mentem összeesem… később bebizonyosodott: valóban az enyém volt a nyertes pályamunka, és én nyertem a kovácsszerszámtervezés (Hot Bulk Forging) szekció első helyét. A díjátadó pedig valamikor ősszel lesz esedékes, a pontos időpont még szervezés alatt van.
Mikor döntötted el, hogy műszaki területen szeretnél tanulni?
GB: Kisgyermekkorom óta orvosnak készültem, gimnáziumban matek-fizika szakos osztályban végeztem a Győri SZC Baksa Kálmán Két Tanítási Nyelvű Gimnáziumban (korábban: Győri SZC Krúdy Gyula Gimnáziuma, Két Tanítási Nyelvű Középiskolája, Turisztikai és Vendéglátóipari Szakképző Iskolája, amely intézmény 2020-ban 2 intézményre vált szét). Tizenegyedikes korom környékén rádöbbentem, hogy mégsem illene hozzám az orvosi pálya, a BME gépészmérnöki képzése viszont megtetszett. Második félévemben csatlakoztam a Gillemot László Szakkollégiumhoz, amelynek két és fél éve az elnökeként tevékenykedem, később pedig a BME Suborbitals kutató- és versenyrakéta-fejlesztő csapatba, ahol most mentortagként dolgozom.
Hogy fér bele ennyi minden egy hallgató életébe…?
GB: Sőt, még sokkal több is belefér! Most kezdtem el a mérnöktanári mesterképzést is párhuzamosan, valamint nemsokára demonstrátori teendőket is el fogok látni az Anyagtudomány- és Technológia Tanszéken, illetve Orbulov Imre Norbert professzor úr (karunk dékánja) Lendület-kutatócsoportjában is végzek munkát. Unatkozni most sem unatkozom, mindenesetre össze lehet egyeztetni mindezt!
Mindig ennyire magas fordulatszámon élted az életed?
GB: Középiskolás korom óta mindenképp…! A gimnázium mellett, a győri Mobilis Interaktív Kiállítóközpont munkatársaként dolgoztam, amelyet leginkább a Csodák Palotájához tudnám hasonlítani. Valamint számtalan szakkörre is jártam több tudományterületen, mert rengeteg minden érdekelt.
PORTRÉ
Gábriel Bálint Győrben született 2002-ben, a győri Baksa Kálmán Gimnáziumban érettségizett 2021-ben, Bőnyön él. Bár Bőny nem esik messze Győrtől, középiskolásként a rossz közlekedés miatt rengeteg ideje telt ingázással, így áldásként hatott rá, hogy a Kármán Tódor Kollégium a campuson található, és a kollégiumi szobája ajtajától 5-10 perc alatt el tud jutni a tanteremhez. A BME Gépészmérnöki Karának gépészmérnöki alapképzési szakját 2025-ben végezte el, és 2025 őszétől karunk gépészmérnöki mesterképzési szakján tanul, egyben a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának hallgatója is lett mérnöktanár mesterképzésen. Mind az alap-, mind a mesterképzésen az anyagtechnológia specializációt választotta, valamint a Gillemot László Szakkollégium tagja is, 2024 tavaszától pedig a szervezet elnöke. A felkészítő Renkó Józseffel jónéhány éve ismerik egymást a szakkollégium révén. Bálint első szakkollégiumi félévében Renkó József által szervezett üzemlátogatás a rétsági AFT Hungary Kft.-hez, – egy fém-fröccsöntéssel foglalkozó vállalathoz –, olyan élményt hagyott benne, hogy aztán később több mint egy évig dolgozott ott.
Még gondolkodik a karrierútjának további lépésein, de talán inkább a vállalati szférában helyezkedne el. Szabadidejében szeret színházba járni, 1000+ darabos kirakósokat kirakni, legózni, hiszen ezek teljesen más koncentrációt igényelnek. Jelenlegi elfoglaltsága, hogy műszaki rajzokat néz át a versenycsapatban, mert a BME Suborbitals-szal készülnek a portugál EuRoC rakétaversenyre.
A campus hangulata, a gyönyörű épületek, a hatalmas zöldterületek varázsolják el legjobban a BME-n, „bár tény és való,” teszi hozzá, „hogy csak átrohanni szoktam a campus egyik végéből a másikba”. Mindenesetre ma is ugyanúgy ide jelentkezne egyetemre. „Boldog vagyok, hogy a BME-n tanulhatok gépészmérnökként.”
"A szóbeli vizsga emberi vizsgakörülményeire és légkörére ma is szívesen gondol vissza"
Reé Andrást, az Anyagtudomány- és Technológia Tanszék c. egyetemi docenst, Gábriel Bálint egyik felkészítőjét kérdeztük.
Miből állt a szerepe hallgatónk sikerében?
RA: Szerepem a QForm Olimpián elért sikerben egyrészt abból állt, hogy már egy ide vonatkozó feladatot adtam ki az általam tartott órarend szerinti kurzuson, amelynél a felmerülő kérdéseket a konzultáció során megbeszéljük, és így a versenyre is készülünk. Gábriel Bálint ezt a feladatot a versenyhez hasonlóan kimagasló minőségben teljesítette. Ehhez pedig a felkészítés során a kovácsolás technológiáját és a QForm szoftver használatát kellett megismernie.” – ismertette a részleteket Reé András. A szoftveres tudást Renkó József segítségével tudta pontosan elsajátítani. Renkó József régebben a tanszéken dolgozott, majd a céges szférában helyezkedett el külföldön, de szoros kapcsolatot ápol a tanszékkel. A versenyen, ahol már hét éve – egy év kivételével - többnyire első, vagy legalább dobogós helyezést érnek el a BME GPK hallgatói, a sikert annak köszönhetik, hogy mindkettőből magabiztosan felkészültek, sőt, a verseny időpontjáig már próbafeladatokat is gyakoroltak. A QForm Olimpia nevű versenyt egy szoftveres cég koordinálja a világ bármely egyetemén tanuló hallgatóknak. Kezdetben csak kovácsolástechnológiában hirdették meg, később kiterjedt más rokon területekre is.
Gábriel Bálint eredményét a versenyen 100 százalékra értékelte a nemzetközi zsűri, míg a második helyezést elérő versenyzőét 64 százalékra, ez is jelzi kiemelkedő teljesítményét.
Mindig ennyire magas fordulatszámon élted az életed?
GB: Középiskolás korom óta mindenképp…! A gimnázium mellett, a győri Mobilis Interaktív Kiállítóközpont munkatársaként dolgoztam, amelyet leginkább a Csodák Palotájához tudnám hasonlítani. Valamint számtalan szakkörre is jártam több tudományterületen, mert rengeteg minden érdekelt.
Gábriel Bálint. Fotó: Benesóczky L.
PORTRÉ
Gábriel Bálint Győrben született 2002-ben, a győri Baksa Kálmán Gimnáziumban érettségizett 2021-ben, Bőnyön él. Bár Bőny nem esik messze Győrtől, középiskolásként a rossz közlekedés miatt rengeteg ideje telt ingázással, így áldásként hatott rá, hogy a Kármán Tódor Kollégium a campuson található, és a kollégiumi szobája ajtajától 5-10 perc alatt el tud jutni a tanteremhez. A BME Gépészmérnöki Karának gépészmérnöki alapképzési szakját 2025-ben végezte el, és 2025 őszétől karunk gépészmérnöki mesterképzési szakján tanul, egyben a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának hallgatója is lett mérnöktanár mesterképzésen. Mind az alap-, mind a mesterképzésen az anyagtechnológia specializációt választotta, valamint a Gillemot László Szakkollégium tagja is, 2024 tavaszától pedig a szervezet elnöke. A felkészítő Renkó Józseffel jónéhány éve ismerik egymást a szakkollégium révén. Bálint első szakkollégiumi félévében Renkó József által szervezett üzemlátogatás a rétsági AFT Hungary Kft.-hez, – egy fém-fröccsöntéssel foglalkozó vállalathoz –, olyan élményt hagyott benne, hogy aztán később több mint egy évig dolgozott ott.
Még gondolkodik a karrierútjának további lépésein, de talán inkább a vállalati szférában helyezkedne el. Szabadidejében szeret színházba járni, 1000+ darabos kirakósokat kirakni, legózni, hiszen ezek teljesen más koncentrációt igényelnek. Jelenlegi elfoglaltsága, hogy műszaki rajzokat néz át a versenycsapatban, mert a BME Suborbitals-szal készülnek a portugál EuRoC rakétaversenyre.
A campus hangulata, a gyönyörű épületek, a hatalmas zöldterületek varázsolják el legjobban a BME-n, „bár tény és való,” teszi hozzá, „hogy csak átrohanni szoktam a campus egyik végéből a másikba”. Mindenesetre ma is ugyanúgy ide jelentkezne egyetemre. „Boldog vagyok, hogy a BME-n tanulhatok gépészmérnökként.”
"A szóbeli vizsga emberi vizsgakörülményeire és légkörére ma is szívesen gondol vissza"
Reé Andrást, az Anyagtudomány- és Technológia Tanszék c. egyetemi docenst, Gábriel Bálint egyik felkészítőjét kérdeztük.
Miből állt a szerepe hallgatónk sikerében?
RA: Szerepem a QForm Olimpián elért sikerben egyrészt abból állt, hogy már egy ide vonatkozó feladatot adtam ki az általam tartott órarend szerinti kurzuson, amelynél a felmerülő kérdéseket a konzultáció során megbeszéljük, és így a versenyre is készülünk. Gábriel Bálint ezt a feladatot a versenyhez hasonlóan kimagasló minőségben teljesítette. Ehhez pedig a felkészítés során a kovácsolás technológiáját és a QForm szoftver használatát kellett megismernie.” – ismertette a részleteket Reé András. A szoftveres tudást Renkó József segítségével tudta pontosan elsajátítani. Renkó József régebben a tanszéken dolgozott, majd a céges szférában helyezkedett el külföldön, de szoros kapcsolatot ápol a tanszékkel. A versenyen, ahol már hét éve – egy év kivételével - többnyire első, vagy legalább dobogós helyezést érnek el a BME GPK hallgatói, a sikert annak köszönhetik, hogy mindkettőből magabiztosan felkészültek, sőt, a verseny időpontjáig már próbafeladatokat is gyakoroltak. A QForm Olimpia nevű versenyt egy szoftveres cég koordinálja a világ bármely egyetemén tanuló hallgatóknak. Kezdetben csak kovácsolástechnológiában hirdették meg, később kiterjedt más rokon területekre is.
Gábriel Bálint eredményét a versenyen 100 százalékra értékelte a nemzetközi zsűri, míg a második helyezést elérő versenyzőét 64 százalékra, ez is jelzi kiemelkedő teljesítményét.
 |
| Reé András 2023-ban, gyémántdiplomájának átvételekor. Fotó: KTK Fotókör/Molnár Bálint |
PORTRÉ
„Én már egy továbbszolgáló obsitos vagyok a tanszéken, ahol oktatóként a hatvannegyedik tanévet kezdem szeptemberben, én magam pedig a nyolcvanhatodik életévemhez közeledem.” – osztotta meg velünk Reé András címzetes egyetemi docens. Reé András okleveles gépészmérnökként, majd okleveles képlékenyalakító szakmérnökként végzett, valamint okleveles mérnöktanár végzettséggel és műszaki doktori fokozattal is rendelkezik. 1964-től egyetemi tanársegéd, 1972-tól 2005-ig egyetemi adjunktus, 2005 óta pedig nyugdíjasként meghívott oktatója az Anyagtudomány és Technológia Tanszéknek (és jogelődjeinek).
Általános iskolában egy repülésmodellező szakkör tagja volt, és gépészmérnök-hallgatóként szintén ezzel a területtel, a repülőgépekkel szeretett volna foglalkozni. Addigra ugyanakkor jórészt leépült Magyarországon a repülőgépgyártás, csak a karbantartás maradt meg. Így váltott az anyagtechnológia területére, amely később megerősödött azáltal, hogy ötödévben kapott egy értesítést, hogy várják a tanszékre oktatóként dolgozni, és ezt a munkát azóta is végzi. Ezzel együtt a hobbija, a repülőmodellezés is megmaradt, amelyben kiváló hazai és nemzetközi eredményeket ért el, és vezető pozíciókat is betöltött különböző szervezetekben.
„Azért vagyok itt, hogy a legjobb mérnökök képzését segítsem. Néhány éve, kertészkedés közben, megszólított valaki a kerítés túloldaláról, hogy a tanítványom volt, és különösen egy vizsgájára emlékszik nálam. Azt mondta, hogy a szóbeli vizsga emberi vizsgakörülményeire és légkörére ma is szívesen gondol vissza. A tanítvány a végső, elégtelen érdemjegyéről pedig meglepő módon úgy nyilatkozott, hogy azt teljesen megérdemelte.” – ecsetelte oktatónk.
Már több, mint húsz éve nyugállományú oktatóként dolgozik, „természetesen kevesebb órával, és csak egy bizonyos tudományterületen, amelybe viszont beletartozik a kovácsolás is.”
Úgy érzi, ameddig fizikailag bírja, és ameddig eszébe jutnak az angol kifejezések a külföldi hallgatóknak tartott óráin, addig örömét fogja lelni a tanításban.
„Én már egy továbbszolgáló obsitos vagyok a tanszéken, ahol oktatóként a hatvannegyedik tanévet kezdem szeptemberben, én magam pedig a nyolcvanhatodik életévemhez közeledem.” – osztotta meg velünk Reé András címzetes egyetemi docens. Reé András okleveles gépészmérnökként, majd okleveles képlékenyalakító szakmérnökként végzett, valamint okleveles mérnöktanár végzettséggel és műszaki doktori fokozattal is rendelkezik. 1964-től egyetemi tanársegéd, 1972-tól 2005-ig egyetemi adjunktus, 2005 óta pedig nyugdíjasként meghívott oktatója az Anyagtudomány és Technológia Tanszéknek (és jogelődjeinek).
Általános iskolában egy repülésmodellező szakkör tagja volt, és gépészmérnök-hallgatóként szintén ezzel a területtel, a repülőgépekkel szeretett volna foglalkozni. Addigra ugyanakkor jórészt leépült Magyarországon a repülőgépgyártás, csak a karbantartás maradt meg. Így váltott az anyagtechnológia területére, amely később megerősödött azáltal, hogy ötödévben kapott egy értesítést, hogy várják a tanszékre oktatóként dolgozni, és ezt a munkát azóta is végzi. Ezzel együtt a hobbija, a repülőmodellezés is megmaradt, amelyben kiváló hazai és nemzetközi eredményeket ért el, és vezető pozíciókat is betöltött különböző szervezetekben.
„Azért vagyok itt, hogy a legjobb mérnökök képzését segítsem. Néhány éve, kertészkedés közben, megszólított valaki a kerítés túloldaláról, hogy a tanítványom volt, és különösen egy vizsgájára emlékszik nálam. Azt mondta, hogy a szóbeli vizsga emberi vizsgakörülményeire és légkörére ma is szívesen gondol vissza. A tanítvány a végső, elégtelen érdemjegyéről pedig meglepő módon úgy nyilatkozott, hogy azt teljesen megérdemelte.” – ecsetelte oktatónk.
Már több, mint húsz éve nyugállományú oktatóként dolgozik, „természetesen kevesebb órával, és csak egy bizonyos tudományterületen, amelybe viszont beletartozik a kovácsolás is.”
Úgy érzi, ameddig fizikailag bírja, és ameddig eszébe jutnak az angol kifejezések a külföldi hallgatóknak tartott óráin, addig örömét fogja lelni a tanításban.
Benesóczky László
Megjegyzések
Megjegyzés küldése