Tudományterületeken átívelő problémák és az ipar visszaigazolása - interjú Groniewsky Axellel és Májlinger Kornéllal

Márciusban, a nemzeti ünnep alkalmából két kollégánk, Dr. Groniewsky Axel, az Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék egyetemi docense, és Dr. Májlinger Kornél, az Anyagtudomány és Technológia Tanszék egyetemi docensének munkáját Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetéssel ismerték el. Dupla interjú.

Hogyan fogadta az elismerést?

Groniewsky Axel: Már maga a jelölés is megtiszteltetés – annak jele, hogy a szakmai közösség, amelyben az ember alkot, értékesnek ítéli az ember munkáját, a díj odaítélésétől függetlenül is. Ilyenkor a döntéshozóknak rendkívül nehéz feladata van: egymástól eltérő, de ugyanolyan értékes életutakat és teljesítményeket kell összehasonlítania. Ezúton mondok köszönetet minden kollégámnak, aki javasolt és támogatta jelölésemet.

Májlinger Kornél: Nagyon nagy megtiszteltetésnek tartom, és hálás vagyok a felterjesztőmnek érte, hogy gondolt rám és minden bizottságnak, aki jóváhagyta a kitüntetést.

Groniewsky Axel

Ön szerint mi lehetett az oka annak, hogy Önnek adományozták a kitüntetést?

GA: A hivatalos indoklás az energetika területén végzett kiemelkedő tudományos, oktatói és szakmai közéleti tevékenységemet emeli ki. Ehhez valószínűleg hozzájárult az egyetem Gépészmérnöki Karán több, mint egy évtizede végzett kurzusigazgatói feladatom, és az MTA Energetikai Tudományos Bizottságában két cikluson keresztül ellátott titkári teendőim is.

MK: A hivatalos indoklást idézve "az anyagtechnológia, különösen a hegesztési eljárások területén végzett, nemzetközileg is jelentős tudományos és oktatói munkája elismeréseként” jutalmazták munkámat ezzel a kitüntetéssel.

Mi a szakterülete, és mely kutatásaira a legbüszkébb?

GA: Energetikával foglalkozom, azon belül is elsősorban termodinamikával – de mindig vonzottak a tudományterületeken átívelő problémák. Jelenleg szerves Rankine körfolyamatok (ORC) munkaközegeinek tervezésével foglalkozom, ami egy interdiszciplináris terület, hiszen a molekulatervezésnek éppolyan hangsúlyos szerepe van benne, mint a termodinamikai modelleknek, amelyek lehetővé teszik az alacsony hőmérsékletű hőforrásokat hasznosító erőművek hatékonyságának növelését.

Igazán büszke azonban azokra az ipari alkalmazásokra vagyok, ahol komolyabb elméleti hátteret igénylő mérnöki problémákkal foglalkozhattam. Ide sorolom a Pick Szeged Zrt. részére készített érlelőkamrát, valamint a Pannon Hőerőmű gazdaságos terheléselosztási modelljét. Részt vehettem egyéb, nagy jelentőségű munkákon is, mint a Parlament revitalizációja, habár ott inkább az épület, semmint az elvégzett feladatok miatt tekinthető nagy presztízsűnek a feladat.

MK: Szűken vett szakterületem az anyagtechnológiákon belül a hegesztés és rokon eljárásai. A legbüszkébb mindig arra vagyok, amit a gyakorlati élet, az ipar visszaigazol. Például amikor egy Periodica Polytechnica Mechanical Engineering folyóiratban közölt publikációm alapján megkeresett egy multinacionális cég, akkor jó érzéssel töltött el az, hogy gyakorlati megvalósulásban is segíthetek, nem csak az elméletben.

Májlinger Kornél

Milyen oktatás-kutatással kapcsolatos tervei vannak jelenleg?

GA: Az oktatás területén a következő éveket a mesterséges intelligencia térnyerése fogja meghatározni. Az MI-alapú eszközök – a nagy nyelvi modellektől a gépi tanulás mérnöki alkalmazásaiig – gyökeresen fogják átírni a munkaerőpiac elvárásait, és ezzel együtt az egyetemi képzés feladatát is. A BME-nek és oktatóinak nagy a felelőssége abban, hogy a hallgatók ne csupán eszközhasználóként, hanem kritikus gondolkodóként viszonyuljanak ezekhez a technológiákhoz. Célom, hogy a modellezési és optimalizációs módszerek oktatásába beépítsem a modern számítástudományi megközelítéseket, erősítsem az ipari együttműködéseket, és a hallgatókat minél korábban bevonjam alkalmazott kutatási projektekbe.

MK: Mivel a német képzéses tárgyakat egy személyben viszem a tanszékünkön, ezért természetesen az egyik irányvonal ennek a folytatása.

A Hegesztés c. tárgyat oktató Dobránszky János kollégánk jövőre nyugdíjba vonul, ezért ennek az előadásait is (a gyakorlatokat eddig is én szerveztem), ill. a Hegesztés (PhD) Hegesztés II (PhD) tárgyakat átveszem tőle. Természetesen a Hegeszthetőség, a Hegesztéstechnológia és a Hegesztés I (PhD) tárgyakat továbbra is tartom majd. Továbbá szervezem tanszékünkön a nemzetközi diplomát is adó hegesztő szakmérnök képzést ezt továbbra is folytatni kívánom, és nagyobb óraszámmal szeretnék bekapcsolódni a képzés I. és VI. moduljainak oktatásába.

Kutatással kapcsolatban, amennyiben az egyéb terhelésem engedi, szeretnék a hegesztés területén MTA disszertációt benyújtani, remélem, ez a következő öt évbe belefér majd.

Hogyan látja, mi a legnagyobb kihívás jelenleg a műszaki tudományokban?

GA: Az energetika területén maradva: a következő évtizedek rendkívül összetett feladatok elé állítják a szakmát. Az időjárásfüggő megújuló energiaforrások rohamos terjedése az energiarendszerek stabilitásának újragondolását teszi szükségessé. A hagyományos erőművi kapacitások kiváltása megoldandóvá teszi az energiatárolás problémáját, amelyre ma még nem áll rendelkezésre kellő léptékű, gazdaságos technológia. Emellett a hőerőművek vízigénye és az erőművi hűtés környezeti hatásai is egyre sürgetőbb kérdésekké válnak, különösen a klímaváltozás okozta vízstressz fényében. Ezek nem elszigetelt problémák: rendszerszemléletű, interdiszciplináris megközelítést igényelnek.

MK: Véleményem szerint ennek nagyon sok aspektusa van, pár technikaira térek csak ki. A BME fő profilja az oktatás tehát itt kezdem. Az oktatási terhelés meglátásom szerint egyre nagyobb, ami a projektalapú oktatással – amit amúgy MSc szinten jó ötletnek tartok – ha bevezetjük nőni fog. Ezen kívül tapasztalataim szerint egyre gyakrabban kérnek cégek, kihelyezett oktatásokat is. Így az óraterhelések miatt, viszont az egyéb kutatásra és ipari munkákra fordítható idő egyre kevesebb.

A mi területünk ráadásul erősen eszközigényes. Ahhoz hogy "cutting edge" kutatásba kapcsolódjunk, meghívott partnerként van csak esélyünk. A finanszírozási környezet miatt, viszont gyakorlatilag rá vagyunk utalva az oktatáson kívüli egyéb pénztermelő tevékenységek folytatására (KK, kihelyezett oktatások, stb.), ami további személyi ráfordítást igényel. A legnagyobb kihívást én ezért nem magában a kutatásban, hanem abban tapasztalom, hogyan lehet megtalálni az oktatás, a kutatás és a KK tevékenységek hármasa közötti egészséges egyensúlyt.

Benesóczky László