„Sikerélményeket kaptam, és megtanultam az ötleteimet rendszerbe tenni, kommunikálni” - Interjú Lévai Emesével

Lévai Emese. Fotó: BL

Lévai Emesével, a BME Gépészmérnöki Karon végzett ipari termék- és formatervező mérnökkel beszélgettünk, aki ma már doktoranduszként dolgozik a karon.

Miért választottad a BME ipari termék- és formatervező mérnöki mesterképzését?

Az alapképzést járműmérnökként végeztem, de rájöttem, hogy valami elemzőbb jellegű munka jobban illik hozzám. Így egy analitikusabb szemléletű szakot kerestem, ahol jól jön a konstruktőri tapasztalatom. Munkafilozófiámmá vált, hogy egy helyesen átlátott problémához tervezett jó konstrukció önmagától esztétikus.

Mi az a három legfőbb dolog, amit a BME Gépészmérnöki Karán töltött évek alatt kaptál?

Elsőként a rendet mondanám. A BME Gépészmérnöki Kar ipari és formatervező mérnöki mesterszakán megtanultam az ötleteimet, intuícióimat, a kreativitásomat rendszerbe tenni és kommunikálni, és sikerélményeket is adott. Ez kihatott az életvitelemre is: megvan a logikus és szép rendje az életemben a sportnak, az étkezésnek, a családomnak és a szakmai aktivitásoknak.

Másodikként a bizalmat említeném. Eleinte szétszórt, csapongó tervező voltam, aki egyszerre három úton akart megfejteni egy problémát. A gépészkari oktatók megbíztak bennem annyira, hogy saját mérőrendszert építsek, saját modellt vizsgáljak. Minden mai eredményemet egy óriási megelőlegezett bizalom előzte meg.

Harmadik, és talán a legfontosabb elem a különleges barátaim. A Műegyetemet nehéz egyedül elvégezni, az én barátaim pedig külön fantasztikusan érdekes csodabogarak: ma már vállalkozók, szülők, tervezőirodák fiatal vezetői, egytől egyig csodálatos szakemberek. Az ember gólyaként, az első napon bele sem gondol, hogy az egyetemi barátai később kollégái lesznek. Itt ismertem meg például a vőlegényemet is, aki annak ellenére szeretett meg, hogy látta, ahogy véletlenül a saját hajamat is belecsavarozom egy működő galváncellába.

Mi lelkesít legjobban a hivatásodban?

Boldog kamasz lettem volna, ha tudom, hogy amit ma csinálok, azért nem intő, hanem havi fizetés jár. Tulajdonképpen az a munkám, hogy lehetetlen dolgokon gondolkodom, és addig tekerem a szabályokat magam körül, amíg lehetségessé nem válnak. Ez egy óriási játék.

Lévai Emese a BoschxRichter Ipari Innovációs Díj átadásán

Hol dolgozol most, mik a feladataid?

Doktoranduszként dolgozom a BME Gépészmérnöki Karán dolgozom az Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszéken. A feladatom éppen most a hidrogéncellák viselkedésének tanulmányozása, illetve egy olyan rendszer kidolgozása, ami a test melegéből áramot tud fejleszteni.

A most felvételizők közül kiknek ajánlanád a Gépészmérnöki Kar képzéseit?

Azoknak a leendő kollégáknak ajánlanám, akiknek a figyelmét meg tudják ragadni a problémák, és le tudja őket nyűgözni őket egy szép megoldás. Akiket nem csak az alkotás eredménye szórakoztat, hanem a folyamat is. És azoknak is ajánlanám, akik szeretnek sakkozni, mert a kollégáim nem hajlandóak velem játszani. Úgyhogy (természetesen munkaidő után) a hallgatókra is számítok!

(BL)