"A siker kulcsa, hogy oktatás közben a hallgatók és én is jól érezzük magunkat" - interjú Biró Istvánnal

A GPK előkelő helyen, a TTK-val holtversenyben a másodikként végzett OHV 2023/24 őszi félévének rangsorában. A GPK oktatói közül a második helyezést Biró István, a Gyártástudomány- és Technológia Tanszék adjunktusa érte el - vele beszélgettünk.

Hogyan fogadta, hogy a GPK második legjobb oktatójává választották?

Nagy megtiszteltetésként ért, ugyanakkor meglepetéssel is fogadtam, mert nem nagyon követem a hasonló rangsorokat. Erről a helyezésről is a kollégáimtól tudok, amikor gratuláltak. A helyezés és a pontszám számomra viszonylagos, a szöveges válaszokat és a kontaktórák alkalmával közvetlenül megosztott véleményeket tekintem mértékadó visszajelzésnek. Mindazonáltal érdekesnek találtam összevetni magamat a listán szereplő többi kollégával.

 Ön szerint mi a siker kulcsa az oktatói munkájában?

 A siker kulcsának azt tartom, hogy oktatás közben a hallgató és én is jól érezzem magam. Nélkülözhetetlen, hogy megtaláljam a hallgatókkal a kapcsolódási pontot, legyen az egy témakör, sztori vagy tevékenység. Igyekszem a visszajelzéseiket észrevenni és előre mutatóként értelmezni, amiket aztán beépíthetek az oktatási módszertanba.

Oktatóként hogyan viszonyul a Z generációhoz?

Nem hiszem, hogy önmagában a generációhoz való tartozás determinálna akármit is. Rengeteg környezeti tényező, adottság, eszköz változik az idők során – már az enyémben is, pedig a nagy technológiai változások kevésbé voltak jelen a hétköznapokban, amikor felnőttem. Úgy tekintek a jelenlegi hallgatókra, hogy ugyanazért a szakmáért lelkesednek, ugyanazzal az érdeklődési körrel választják a műszaki képzést, mint az előző generációk. Az oktatónak pedig feladata, hogy megtalálja az eszközeit a hallgatókhoz.

Biró István, a Rektori Dicséret oklevelével
2023-ban

Kutatóként mivel foglalkozik?

Elsősorban forgácsolással, vékonyforgács-leválasztással. Egyre inkább a miniatürizálás felé haladunk (alkatrészméretek, tűréstartományok tekintetében is), aminek következtében növekvő igény mutatkozik a precíziós és mikromegmunkálásokra. Ezek során annyira vékony anyagréteget kellene már leválasztanunk, hogy a folyamat nem tartható olyan bizonyossággal kézben, mint a hagyományos méretekben történő forgácsolásnál. Ezen eljárásoknak a folyamatszempontból bizonytalan körülményeit vizsgálom.

Hogyan telt a gyerekkora? Már a pályaválasztás éveiben egyértelmű volt, hogy a műszaki pályát választja?

Kunszentmártonból, a Nagykunság legdélibb csücskéból származom. Felmenőim, rokonaim alapvetően mezőgazdasággal foglalkoztak, vagy hentesek voltak. Édesapám volt a közeli rokonságban az első mérnök, ő mezőgazdasági gépészmérnöknek tanult. Jelentős időt töltött a fémiparban is, innen érkezhetett a gyártással kapcsolatos érdeklődésem. Édesanyám tanítónő, ennek tudhatom be az oktatói útvonalat. Erős kapcsolatom van a származásommal, hazajártam hétvégente egészen a mesterszakos tanulmányaim végéig. Általános és középiskolás koromban volt lehetőségem ötvöszománcozást is tanulni, amelyben megismerhettem és elsajátíthattam azt a technológiai fegyelmet, amellyel a megadott keretek között teljesen szabadjára lehet engedni a képzeletedet, így egy kiszámítható módszerrel születhet teljesen egyedi munka. Ugyanez igaz a forgácsolásra is – a gyártási eljárások technológiai szabályain belül a tervező és a gyártó mérnök kreativitásán múlik, hogy mit lehet kihozni a végeredménynél.

A középiskolás éveim végén két továbbtanulási lehetőség rajzolódott ki számomra: egy gépészmérnöki és gyártással foglakozó szakterület, vagy az ötvösség. Racionális okok miatt döntöttem a gépészség mellett, és nem is bántam meg, de ez fikarcnyit sem csökkenti a művészet iránt érzett szeretetemet és tiszteletemet.

Mivel tölti a szabadidejét?

Alapvetően nagyon kedvelem a kétkezi tevékenységeket. Jelenlegi hobbim az otthoni, százéves ajtók felújítása. Szeretek rajzolni is, akár műszaki rajzot saját felhasználásra, , vagy kedvtelésből, teljesen szabadkézi technikával. Szívesen zenélek is: régebben a tanszéki együttesben, a GépZajban vettem részt, most pedig barátaimmal alakulóban van a Szamovár nevű zenekarunk.

                                                                                                                Benesóczky László

* * *

Biró István 1988. június 26-án született Szentesen. 2007-ben érettségizett a kunszentmártoni József Attila Gimnáziumban. 2011 januárjában gépészmérnöki BSc, 2013 januárban gépészmérnöki MSc diplomát szerzett BME-GPK gépgyártás-technológia specializáción (akkori nevén szakirányon). Doktori fokozatát 2018-ban védte meg szintén a GPK-n, azóta a Gyártástudomány és -technológia Tanszék adjunktusa.